Aztán megjegyezte még, hogy
talán nem kéne békés állampolgárokat zaklatni, hagyhatnák őket nyugodtan élni a saját otthonukban.
Mire a rendőr azt válaszolta: ahhoz „normálisan kellene élni”.
|
Radicsné Dósa Erzsébet kérdezett a rendőrtől, ebből lett a baj
Földi D. Attila / Népszabadság |
– Maga honnan tudja, hogyan élek, s egyáltalán hogy veszi a bátorságot, hogy megítéljen? – csattant fel az asszony, mire szavai szerint elszabadult a pokol. A rendőr felugrott a teraszra, egész lényével fenyegetést árasztva, mintha verekedni készülne. – Szégyen ide, szégyen oda, bepisiltem a félelemtől. Ötvenegy éves koromra ezt kellett megérnem – mondja pár nappal később némiképp lehiggadva, felidézve a történteket.
Az asszonynak azért is fájt mindez különösképp, mert ő és családjának többi tagja is megbecsült polgárai Mezőcsátnak. Jómaga harminc éve dolgozik a helyi általános iskolában gyógypedagógusként, logopédusként, munka után magánórákat ad magyarból és történelemből, s hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésében segít. Férje cukorkákat gyárt, hétvégente az egész család felkerekedik, s vásárokon árulják a portékát, hogy így is kiegészítsék a jövedelmüket. Fia, lánya és hetvenhárom éves édesapja is velük él, szavai szerint utóbbinak köszönhetik, hogy nem lett nagyobb baj a történtekből.
– Felemeltem mind a két karomat a magasba, hogy ezzel is jelezzem: megadjuk magunkat, nem kell minket bántani, nem akarunk bajt – mondja a hetvenhárom éves, alig ötvenkilós Dósa András. Akárcsak lánya, főiskolát végzett ő is, földmérőknél, szállítmányozási cégeknél dolgozott csoportvezetőként. Nyolc évig tagja volt a mezőcsáti önkormányzatnak, az utóbbi években pedig a Borsod megyei cigány nemzetiségi önkormányzat tagjaként tevékenykedik. Hobbija a versmondás, számos kulturális versenyt megnyert. Kedvence Vörösmarty Mihály, tőle is leginkább A vén cigány.
Az asszony az eset után napokig nyugtatókat szedett, s ma sem érti a történteket. Szerinte mindez csak azért történt meg velük, mert romák, s
ha nem azok lennének, akkor a rendőr bizonyára nem böki nekik oda, hogy „normálisan kellene élni”.
A legfőbb ügyésznek, Polt Péternek is megírta panaszait azzal a naiv hittel, hátha változik ettől valami.
Édesapja azt mondja, gyakran szokott vitatkozni olyanokkal, akik valamilyen okból nem szeretik a cigányokat. – Ilyenkor rendszerint megkérdem tőlük, fiam, neked hány fejed van? A válaszukra hozzáteszem, na látod, nekem is ugyanannyi, aztán folytatom a többi testrész felsorolásával, s mindig megjegyzem: mindkettőnknek egyforma mennyiségű karunk, lábunk, bokánk és miegyebünk van. Ha nagyon felbosszantanak, még odabököm, hogy nem tartom magam kisebbségnek, mert
a földön élők kétharmada nem fehér bőrű, tehát éppenséggel én tartozom a többséghez.
Bár ezt inkább kedélyesen, afféle adomaként teszem hozzá. És nagyon szeretném megérni, hogy egy rendőr ne vonhassa kétségbe az „életminőségemet” az előítéletei miatt – mondja.
A rendőrség az asszony beadványa nyomán vizsgálatot indított – tudtuk meg a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályán. Első körben az a mezőcsáti rendőrőrs-parancsnok idézte be Radicsnét tanúként, akinek beosztottjára panaszt tett.
