galéria megtekintése

Csupa könny a zenegép – Rudas Ferenc halálára

1 komment


Hegyi Iván

Kilencvennégy éves korában elhunyt Rudas Ferenc, az FTC 1949-es, legendás bajnokcsapatának tagja, 23-szoros válogatott labdarúgó, akit minden idők legkiválóbb magyar védőjátékosai közé soroltak.

Maga volt a Ferencváros. Nem csupán abban az értelemben, hogy – futballistaként, majd a Fradi-vendéglő és az FTC Baráti Körének vezetőjeként – hosszú évtizedeken át a zöld-fehér klubhoz tartozott, hanem abban a tekintetben is, hogy tartását minden körülmények között megőrizte. Az FTC ethoszához méltón sosem parírozott politikai komisszároknak, akik többféle rezsimben bukkantak fel – és tűnnek fel máig – a IX. kerületi klub vezérkarában, s hátvédtársához, Dalnoki Jenőhöz hasonlóan akkor is hangoztatta a véleményét, amikor a kiállás egyáltalán nem volt veszélytelen. A katonának behívott Budai Lászlót Kispestre követő Kocsis Sándor távozását a két ferencvárosi szélső bekk egyike sem tudta elfogadni; Dalnoki azért nem, mert a Honvéd őt is hívta, de maradt az Üllői úton, Rudas pedig azért nem bólintott rá a csatár döntésére, mert azon tűnődött: „Miért nem Bozsik és Puskás jön hozzánk?"

Rudas Ferenc
Rudas Ferenc
Nemzeti Sport/archív

Felnőtt futballistaként csakis az FTC-ben szerepelt, bajnoki mérkőzésen 276 alkalommal viselte a zöld-fehér mezt. Először 1941 őszén, a Salgótarján elleni 6-0 alkalmával játszott, és ő szerezte a negyedik gólt, miután Sárosi György rászólt, hogy miért nem lövi már rá huszonötről. „Lesz, ami lesz, elrúgtam, és én lepődtem meg a legjobban, hogy bement..." – mesélte a Pasaréti út és a Gábor Áron utca sarkán épült házában, ahol csaknem fél évszázadon át lakott.

 

Nem mindig volt ilyen szerencséje. Kilenc esztendővel később, miközben becsúszott, Henni Géza kapus rázuhant, és Rudas olyan súlyos lábtörést szenvedett, hogy soha többé nem lett az a kimagasló labdarúgó, aki addig volt. A rettenetes reccsenés a fénykorában, egy évvel az után történt, hogy a legtöbbször a Henni – Rudas, Szabó – Kéri, Csanádi, Lakat – Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összetételben játszó FTC 140:36-os gólaránnyal hódította el a bajnoki címet. Utóbb volt ereje bevallani: az 1952-es olimpia és az 1954-es világbajnokság döntőjének rádióközvetítését egyaránt nehéz szívvel hallgatta, mert úgy gondolta, ha nincs az a törés a lábában és a pályafutásában, akkor ő is a finalisták között lett volna mind az ötkarikás játékokon, mind a vb-n.

Ám így is beírta magát a történelembe, hiszen ő szerezte (tizenegyesből) a válogatott második világháború utáni első gólját. Nem mellesleg, a nemzeti együttesben szintén nagyszerű mérleget – 18 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség – mutatott fel. Erre hasonlóképpen büszke volt, mint arra, hogy 1956-ban vásárolt zeneszekrényén még a 2010-es években is hallgatni tudta a lemezeket.

Nélküle csupa könny a zenegép.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető