– Ha a felsorolásénak talán nem is, a sikerek folytatásának mindenki örülne...
– A látszat ellenére nem csillogtam, mégis kijött a lépés mostanában. Kezdődött azzal, hogy teljes meglepetésemre bekerültem a Világ Kupa mezőnyébe. Ezen a versenyen összesen húsz játékos vehet részt, hatalmas megtiszteltetés tehát, hogy ott lehetek a szereplők között még akkor is, ha az Európában játszó, honosított kínaiakat ezúttal nem engedik asztalhoz állni. Az örömhírt jó játék követte előbb a Bajnokok Ligájában, majd a belga World Tourviadalon, amelyen négy japán játékost legyőzve lettem aranyérmes. A tisztánlátás miatt azonban fontos megjegyezni: a nemzetközi szövetség sorozatversenyét három kategóriába sorolják a pénzdíjak nagysága alapján, s a belga torna a legalacsonyabb minősítésűek közé tartozik. Ezzel együtt örültem nagyon, hiszen ebben az ázsiaiak kal elárasztott és uralt sportágban a hajdani US Open-győzelmem óta ez volt az első, valóban tekintélyes nemzetközi diadalom. Ráadásul csomó ranglistapontot kaptam, így megnőtt az esélyem arra, hogy részt vehessek az év végi World Tour-döntőn.
– Maradjunk egyelőre az Eb-nél.
– Rendkívül nehéz dolgunk lesz már a csoportmeccsek során is, mert az oroszok mellett az egyaránt kínaiakkal felálló hollandokkal és luxemburgiakkal kerültünk össze. A papírforma alapján az utóbbiakat le kell győznünk, de a másik két rivális ellen bravúrra lesz szükség a sikerhez. Ha pedig érmet nyernénk, az maga volna a mámor.
– Ki tudja: lehet, hogy az új, műanyagból készült labdák éppen a magyaroknak kedveznek majd?
– Még ez is megeshet, bár az eddigi versenyeken azt éreztük: senki mást nem zavar a változtatás, csak bennünket. Egyébként ahhoz képest, hogy már-már polgárháborús hangulat kezdett eluralkodni a sportágban, néhány hét alatt lecsillapodtak a kedélyek, és a hangadók is rájöttek: lehet pingpongozni az új labdával is. Noha az sok tulajdonságában eltér a korábbitól, biztos vagyok benne, hogy a legjobbak játéka gyorsan alkalmazkodik a kisebb falsokhoz, a kevésbé hatékony adogatásokhoz vagy a többi újdonsághoz.
– Ha előbb nem is, a 2016-os budapesti Eb-ig biztosan megszokja a mezőny. Mit szól hozzá, hogy harmincnégy év után újra kontinensversenyt rendeznek Magyarországon, és önnek megadathat az, ami generációk életéből kimaradt: hazai közönség előtt szerepelhet nagy versenyen?
– Meglehet, furcsa lesz, amit mondok, de amikor értesültem róla, hogy elnyertük a házigazdai jogot, először nem tudtam hova tenni a dolgot magamban. Mert régebben mindig azon kaptam magam: ha itthon kell játszanom a megszokottnál nagyobb közönség előtt, az görcsössé tesz, feszélyez. Úgyhogy elsőre ez is eszembe jutott a magától értetődő öröm mellett, de aztán rájöttem: amióta Németországban légióskodom, és a bajnokikat sem csak a szűk baráti kör előtt játszom, ezen a téren is sokat fejlődtem. Az Eb-ig az se baj, ha továbbra sem brillírozom, egyszerűen csak mindig kijön a lépés. Mert azt már réges-rég tudom: nem szükséges szépen játszani, csak nyerni kell.
Padlón az előkészületek
A lisszaboni Eb-n a magyar női csapat ma délután két órától a hollandok, a férfiegyüttes öttől a portugálok ellen kezdi meg szereplését. (A férfiak további csoportellenfelei: Németország, Ausztria.) A helyszínről Téglás Péter, a női válogatott szakvezetője elképesztő hírekkel szolgált a körülményekkel kapcsolatban. A Facebookon közzétett beszámolója szerint a hétfő óta a portugál városban tartózkodó játékosok az érkezés napján még nem tudtak tréningezni, mert sem a fő helyszín, sem a második számú létesítmény, sem az úgynevezett beütőterem nem állt készen.
A kisebb versenycsarnokban – így a kapitány – „taraflex-padlónak kellene lennie, de egy műanyag valami van helyette, amit annak idején a kempingekben a zuhanytálcákba tettek. Érdekes lesz ezen játszani...” A szakember másnap már a helyzet javulásáról írt, bár megjegyezte: a szervezők alighanem csak a verseny rajtjára készülnek el mindennel.
