A súlyos büntetés alapja egy 2011-es átutalás, amelyet Platini – állítása szerint – az 1998 és 2002 között elvégzett munkájáért kapott a FIFA-tól kétmillió svájci frank értékben. Fájdalom, egyrészt nem derült ki, mit csinált ezért a pénzért a francia sportvezető, másrészt nincs rá magyarázat, hogy miért kilenc-tizenhárom évvel később történt a kifizetés.
Azért arra sincs megkérdőjelezhetetlen indok, miért ebből az ügyből lett a FIFA valaha volt legnagyobb skandaluma.
Jóval – s nem csupán pénzügyi értelemben – nagyobb botrányok sorát lehetne felidézni, amelyek gyakorlatilag soha semmiféle következménnyel nem jártak, és most sem egy bíróság ítélkezett bizonyítékok alapján, hanem a nemzetközi szövetség belső vizsgálóbizottsága határozott a messzemenő elmarasztalásról. Vajon miből kifolyólag ez az esztendő a hajdanán Mussolinivel vagy Videlával is együttműködő, azaz erkölcsileg az évtizedek óta „bevett" korrupciónál is súlyosabban terhelt FIFA valaha volt legrosszabb éve, amelynek során rendre csak őrizetbe vették vagy eltiltották a szervezet valamelyik korifeusát.
|
Platini és Blatter májusban a FIFA zürichi kongresszusán. Nem először védhetetlen
Ruben Sprich / Reuters |
Ami tény: május 27-én a nemzetközi szövetség hét vezető tisztségviselőjét vitték el Zürichben a rendőrök – majd tizennégy ellen emeltek vádat –, aztán szeptember végén megindult a vizsgálat Blatter és Platini ellen, hogy aztán tisztségében kilencven napra felfüggesszék a két sportvezetőt. Platinit a Sportdöntőbíróság sem mentette meg, majd következett a hétfői elsőfokú döntés.
Ha egészen biztosan nem is lehetünk benne, a jelek szerint Robert Guerin, Daniel Woolfall, Carl Hirschmann, Jules Rimet, Rodolphe Seeldrayers, Arthur Drewry, Stanley Rous elnök soha semmilyen szabálytalanságot nem követett el a FIFA-nál, ahogyan Ebbe Schwartz, Gustav Wiederkehr, Artemio Franchi, Jacques Georges és Lennart Johansson elöljáró sem az UEFA-nál. A métely nyilván 1974-ben, Joao Havelange színre lépésével kezdődött, róla ugyanis – igaz, dekádokkal a „fénykora" után – bebizonyították, hogy egymillió dollár kenőpénzt fogadott el egy marketingcégtől. Érdemes megjegyezni:
alighogy Havelange elfoglalta elnöki hivatalát, Blatter már megjelent a FIFA-nál – 1975-től technikai igazgató, majd 1981-től főtitkár volt –, de negyven év alatt csak most szállta meg az ördög...
Vagy a szervezet tért meg hirtelen morálisan. Mielőtt ez utóbbinak örvendenénk, jobb, ha megfontoljuk azt az olvasatot, amely szerint a botrány mögött napjaink hidegháborúja áll. Mint köztudomású, a tavaszi őrizetbe vételek az amerikai főügyész, valamint az FBI vizsgálatai alapján történtek, és sokan azt gyanítják, a korrupciós ügyek boncolgatása mögött nem is annyira a FIFA visszaélései, mint inkább Putyin Oroszországa elleni fellépés szándéka húzódik meg.
|
A mostani botrány mögött az új hidegháború is állhat
Alexander Demianchuk / Reuters |
E vélekedést támasztja alá az atlétikai doppingbotrány is, amelynek nagy vesztesei az orosz versenyzők, akik – úgy fest – szintén mostanában kezdtek tiltott szereket szedni, mert Irina és Tamara Pressz vagy Valerij Borzov idejében semmiféle skandalum nem volt. Noha a labdarúgó-vb már aligha vehető el Oroszországtól – a demokrácia hasonló fellegváraként említhető Katar esetében viszont még sok minden elképzelhető –, nyomást gyakorolni még lehet.
Ám véletlenül sem akarjuk azt mondani vagy akár csak sugalmazni, hogy a mai FIFA védhető. Csupán azt állítjuk, nem először védhetetlen.
A helyzet talán annyiban változott, hogy napjainkban már Németország és – miként Platini – Franz Beckenbauer is a célkeresztben van, míg hajdanán ugyanolyan simán „lenyelték" a német–osztrák vb-botrányt, akár az argentin–perui gyalázatot.
Illúzióink se legyenek. A FIFA-ban nagyrészt ugyanazok szavaznak, mint idáig, és a struktúra, valamint a „technológia" sem különbözik az eddigiektől.
Ráadásul az elnökválasztáson – február 26-án – a legfőbb tisztségért versenybe szállók közül Jerome Champagne a FIFA korábbi főtitkárhelyettese; Gianni Infantino az UEFA főtitkára; Al bin al-Husszein herceg a jordán, Salman bin Ibrahim al-Kalifa az ázsiai szövetség elnöke. Mostanáig csupán Tokyo Sexwale dél-afrikai üzletember-politikus, korábbi apartheidellenes – bebörtönzött – aktivista nem volt benne a buliban.
Lehet tippelni: a kecske és a káposzta meséje vagy új valóság következik-e?
