A Vasas versenyzője 1988-ban Szöulban – Csongrádi Lászlóval, Gedővári Imrével, Nébald Györggyel és Szabó Bencével együtt – a döntőben legyőzte a szovjet csapatot, s így a kardválogatott huszonnyolc év után lett ismét olimpiai aranyérmes. Négy esztendő múltán Barcelonában második lett a társaság, melyben Csongrádi és Gedővári helyett Abay Péter, valamint Köves Csaba kapott helyet. Bujdosó a kardegyüttes tagjaként 1982-ben és 1991-ben is világbajnok lett, egyéniben pedig 1986-ban a dobogó második fokára állhatott a vb-n.
– A mai napig megtisztelő, hogy ilyen remek sportolókkal szerepelhettem együtt, értem el jó eredményeket – mondta a lapunknak a kitűnő kardozó. – Soha nem gondoltam volna, hogy végül Németországban kötök ki. Ezzel szemben már több mint húsz esztendeje vagyok a koblenzi vívóklub, a Königsbacher SC edzője. Egy bonni Világ Kupa-versenyen ajánlották fel az állást 1993-ban. Két hetem volt a döntésre. Az anyagi lehetőségek és a szakmai kihívás miatt igent mondtam. Érdekes, Koblenzben a tartományi olimpiai központban 1960-tól mindig volt magyar tréner: Somos Béla, Körmöczi Csaba, Pákai Béla. Nem bántam meg, hogy kimentem. Tanítványaim közül Dennis Bauer a 2000-es olimpián a kardcsapattal harmadik helyezést szerzett, s többen jutottak világversenyeken döntőbe. Balázs és Gergő fiam nem volt tehetséges, huszonöt éves Alexandra lányom viszont a legjobbak egyike a német kardozónők között; részt vett a pekingi és a londoni olimpián, 2006-ban negyeddöntős volt a vb-n.
Nemrégiben Németországban központi klubokat jelöltek ki, s a válogatottaknak ott kellett folytatniuk a pályafutásukat. Éppen emiatt Alexandrán kívül – ő szerencsére velem maradhatott – most Koblenzben nincs is felnőttversenyző, a legidősebbek tizenöt esztendősek. Ami eddig nem volt jellemző a németekre: csökkentették a testedzésre fordított összegeket, itthon pedig, ugye, épp az ellenkezője a divat: pumpálják a sportba a pénzt.
Nemcsak ezért, de Bujdosó – aki a decembert itthon töltötte, a zsűriben működött közre a kardozóknál az országos bajnokságon – mind többet gondolkozik azon: hazajön. Taksonyban van háza, s néhány vállalkozóval a közeli Szigetszentmiklóson alapítana vívóiskolát.
– Szívesen foglalkoznék a kicsikkel, de többen szeretnék, ha a válogatott mellett is kaphatnék feladatot. Kérdés, hogyan fogadnának a kollégák. Tudom, sokan nem örülnének, ha valaki felkavarná az állóvizet, én pedig nem kedvelem a tespedtséget.
Tudják, Imre valaha a házibulikon is kevert-kavart...
