„A mögöttünk hagyott év megannyi eseménye arra int minket, nincs nagyobb kincs annál, mint ha biztonságban tudhatjuk országunkat, szeretteinket, családunkat!" – szögezte le újévi köszöntőjében Áder János köztársasági elnök, aki külön is megemlítette a párizsi terrortámadást, valamint a Magyarországot is évtizedek óta nem látott kihívások elé állító migrációs válságot. Később még arról is beszélt, hogy: „Régen álltunk úgy az új esztendő kapujában, hogy ennyire bizonytalannak érezzük az előttünk álló évet. Mára eljutottunk oda, hogy ha fiaink és lányaink idegen országban vállalnak munkát vagy tanulnak, nem az a legfontosabb, hogy megtalálják számításukat (...) Egyetlen dolog fontos számunkra, hogy épségben viszont lássuk őket". Mondta még, hogy a megértés, az alázat, a jóakarat és a szeretet legyen az iránytűnk 2016-ban, mert a szorongás idején csak ezek segítségével léphetünk tovább, előbbre.
Szóval, közhelyes elnöki beszéd volt. Semmi lelkesítő, semmi kritikai. Minden bajunk külföldről való, ennyi a lényeg. Félnivalójuk is azoknak a fiainknak és lányainknak van, akik külföldön vállaltak munkát vagy ott tanulnak.
Az államfő beszédírói igyekeztek igazodni a kormány üzeneteihez. Mindenről szólt az elnök, amiről a kormánypropaganda szokott, bónuszként megdicsérhette a párizsi klímacsúcs eredményeit – végül is számára a környezetvédelem fontos. Csakhogy jogász ember létére megfeledkezett arról, hogy a biztonság nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország a hatóságok kiváló háttérmunkájának avagy a terrorszervezetek érdektelenségének betudhatóan nem csapott le a terror.
