Ebben a sportágban viszonylag későn jelentkeznek – ha jelentkeznek – a sikerek: a birkózók általában huszonkét éves koruk után szerzik első érmeiket a rangos nemzetközi viadalokon. Az, aki önmagát is alig tudja eltartani, csak ritkán jut el idáig. Hiába tehetséges valaki, ha egyszer képtelenség megélni abból a pénzből, amelyet a klubok a beérkezésig fizetnek. Így aztán sokan idő előtt szakítanak a birkózással.
„E folyamat következménye,hogy a válogatottaknak ma már nemhogy a valódi riválisok, de a megfelelő edzőpartnerek is hiányoznak itthon – állapítja meg Ritter Árpád, a Magyar Birkózó Szövetség elnökségi tagja, a budapesti szervezet elnöke. – Ideális esetben súlycsoportonként minimum négy nagyjából azonos tudású versenyző küzd a bajnoki címért. Nálunk viszont az is öröm, ha akad olyan kategória, amelyben két igazi vetélytárs van. A kluboknak tehát meg kell oldaniuk a sportolók egzisztenciális gondjait, és muszáj olyan jövőképet felrajzolniuk, amellyel meg tudják tartani versenyzőiket. Erre most megvan a lehetőség, hiszen az eddiginél jóval több a pénz. Azt azonban tudni kell beosztani és jó célra felhasználni, különben
a sokat is gyorsan el lehet költeni a semmire.”
A múlt év közepe óta működő új sportfinanszírozási rendszer keretében 2020-ig hozzávetőlegesen hétmilliárd forintra számíthat a hazai szövetség. Egy esztendeje, a támogatás első részletének felhasználásáról és a sportágfejlesztés nyitányáról tartott tájékoztatón hangzott el, hogy az első lépés a birkózás alapjait jelentő és régóta komoly anyagi gondokkal küzdő szakosztályok, műhelyek tovább nem halogatható megerősítése. Csakhogy...
„Szomorú, de nem az eredményesség, hanem a vezérkar iránti lojalitás számít a pénzosztásnál – panaszkodik egy névtelenséget kérő, elismert birkózószakember, aki nincs egyedül a véleményével. – Éppen azok nem érzik eléggé a támogatás kedvező hatását, akik a minőséget jelentik ebben a sportágban. A szövetség félévente változtatja a támogatási szempontokat, hogy a hűséges szakosztályok mindegyike jól járjon. Többnyire olyan birkózóműhelyek jutnak aránytalanul sok pénzhez, amelyekből belátható időn belül nem kerül ki válogatott versenyző.”
Így roppant nehéz lesz elérni a legfőbb célok egyikét, az élversenyzők számának hét éven belüli megnégyszerezését. Már csak azért is, mert az utóbbi tíz évben alaposan összezsugorodott a sportág. A 130 bejegyzett szakosztálynak majdnem a felében nincs érdemi munka. Ma már nem léteznek az élsportolóknak fenntartott bújtatott állások, és a céges szponzoráció is megszűnt. Közben a szövetség azt az álláspontot képviseli, hogy a szakosztályok és a birkózóklubok ne a sportágat irányító szervezetre támaszkodjanak, hanem tartsák el magukat.
Vannak, akik már jó ideje változást szeretnének. Ezt sejteti az is, hogy élen járó szakosztályokat, olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat tömörítő érdek-képviseleti szervezetek többször is lemondásra szólították fel a magyar szövetség huszonkét esztendeje hivatalban lévő elnökét, de hiába. Szeptemberben a nemzetközi szövetség vezérkarába már nem választották be őt, noha tizenkét évig volt az elnökség tagja. „A sportdiplomáciai vereség nagy hendikep a magyar birkózás számára” – véli egy korábbi sikerkapitány.
Jövőre ismét tisztújító közgyűlés lesz itthon, és a bennfentesek szerint az a legvalószínűbb, hogy minden marad a régiben. Ha a szövetség jelenlegi vezetése a többségben lévő kis szakosztályokat meg tudja nyerni, akkor az eddig világklasszisokat nevelő, nagy múltú birkózóműhelyek szavazata már semmit nem számít.
Hegedüs Csaba, a magyar sport századik olimpiai bajnoka, a szövetség elnöke a sportág belső ellenzékének kritikai megjegyzései közül többet is cáfol, különösen bántónak tartja a privilegizálásra vonatkozó kijelentéseket.
„Nem tudok kivételezettekről
- szögezi le. – Tizenegy tagú bizottság dönt a sportágfejlesztési támogatás szétosztásáról, ami kizárja a részrehajlást.” Majd hozzáfűzi: „Igaz, hogy a pénzek kiosztásának feltételrendszere változik, ám nem azért, hogy egyeseket érdem nélkül anyagi előnyökhöz juttassunk, hanem azért, mert menet közben – a tapasztalatok figyelembevételével – a célok is módosulnak.”
Az első célkitűzés már teljesült, hiszen jóval szélesebb a „kisbirkózók” tábora: másfél év alatt kétezerrel nőtt a versenyengedélyt felmutatók száma. A támogatás első évi mérlege pedig azt mutatja, hogy a mintegy húsz kicsi 600 ezer, míg a tizenegy nagyobb műhely 15–21 millió forint közötti összeget kapott. Az első, 810 milliós állami támogatási összegből 516 millió – a teljes keret több mint hatvan százaléka –a szakosztályoké lett.
Az elnök azt elismeri, hogy kevés a nemzetközi mezőnyben is eredményes magyar versenyző. Szerinte ennek két oka van: az egyik a hosszan tartó pénztelenség, a másik a minősített versenyzői rendszer megszűnése, amelynek következtében eltűnt az utánpótlás és a válogatott között korábban meglévő és átmenetet képző középmezőny. Hegedüs végül megerősíti, hogy az őt ért folyamatos támadások ellenére is indul a jövő év elején esedékes elnökválasztáson. „Azért döntöttem így – mondta –, mert csak akkor lehetek nyugodt, ha a megkezdett és 2020-ig tartó sportágfejlesztési programot befejezhetem, mégpedig azzal a teammel, amellyel elkezdtem.”
