Jellemző, hogy már egy kilométerre a létesítménytől láttunk árusokat, akik – a többi közt – a mérkőzésre készített speciális sálat próbálták meg értékesíteni. Nem csoda, hogy kivonultak az üzletemberek, hiszen több mint húszezren zarándokoltak el az új bázis premierjére.
Hogy nem feltétlenül az FTC NB II-es meccseire is rendre kijáró törzsszurkolók voltak többségben, azt nem csupán az ultrák BKV-pályán rendezett alternatív bulija, hanem a jegyárak is kódolták. A legolcsóbb belépő is több mint hatezer forintba került, de akár 90 ezerért (percenként ezerért) is lehetett tikettet vásárolni. Akiknek sikerült, azok közül nagyon sokan a „stadionselfie" művészetével foglalatoskodtak: az okos telefonok uralták tehát a délutánt, amelynek amolyan happening-hangulata volt.
Erről még volt alkalma beszámolni az RTL Klub stábjának, hiszen az az aréna környékén szabadon közlekedhetett, ám a kapun belül már nem forgathatott, mert a szervezők nem akkreditálták a kollégákat. Nyilván szakmai alapon döntöttek az ország egyik legnézettebb, ám kormánykritikus híradót készítő csatornájának kizárásáról...
Ha az érintett újságírók nem is, megannyi VIP-vendég bejutott a meccsre. Az egy négyzetméterre jutó márkás ingek és műkörömszettek számából arra lehetett következtetni, hogy rengeteg nagyon fontos személy van Magyarországon. Annyi viszont nincs, hogy megtöltsön egy stadiont. Bármilyen hihetetlen is, az FTC ultramodern otthonában sok szék maradt üresen. Ez nem akadályozta meg a jelenlévőket abban, hogy bemutassák: frenetikus hangulatot képesek teremteni az egészen kivételes akusztikájú arénában. Amikor először felhangzott a kapu mögötti szektorból a „Száz kisleány, egy gólra vár" tematikájú nóta, alighanem sok kézen libabőr futott végig, s aztán megint lamentálhattunk azon, mi történne itt, ha még futball is lenne...
Hogy ne sokáig közlekedjünk az álmok birodalmában, arról Mateos hátvéd tett, aki a játékteret jött ki megvizsgálni, s föltűnését élénk taps fogadta, ő udvariasan megköszönte az ovációt, s nem is gondolta, mennyivel szerencsésebb ember, mint a beszéddel készülő elöljárók.
Fürjes Balázs kormánybiztos még megúszta a kalandot hangos kritika nélkül. Noha nem tartottuk volna oktalannak a bírálatot, mivel rövid kirándulása a retorikai dzsungelben meglehetősen zaklatott volt. Az építkezés levezénylője úgy beszélt a beruházás kapcsán a magyarok sikeréről, a győzelemről, mintha éppen a muhi csatában fordítottunk volna 0-3-ról. Hogy Kubatov Gábor jobb teljesítményt nyújtott-e, arról nem tudunk érdemben nyilatkozni, mert szavai jórészt hallhatatlanok voltak. Nem azért, mert suttogott, hanem azért, mert óriási füttykoncert és fújolás kísérte fellépését. Az kivételesen érthető volt, hogy valakit oroszlánszívűnek nevezett, és ez tovább erősítette gyanúnkat, hogy a potentátok úgy tudták: világháborús megemlékezésre, nem pedig egy aréna átadására hivatalosak.
Nem csupán az alacsonyabb rangú illetékesek, de a „főnök" is kapott bőven a szurkolóktól. Orbán Viktor miniszterelnököt látszólag nem viselte meg a nemtetszés-nyilvánítás, s oldódott is a hangulat, amikor a klub történelmi érdemeit sorolta. Elemzésében odáig jutott, hogy kiemelte az egylet kommunista pártállam idején tanúsított állhatatosságát. Hozzászólását minimum ironikus keretbe helyezte, hogy mindezt egy cég által működtetett futballcsapat stadionavatóján mondta, ahol a Fidesz pártigazgatója – egyben az FTC elnöke – után a Fidesz elnöke szólalt fel. Talán megtetszett a kormányfőnek saját attrakciója, mert amikor végzett, tapsolásba kezdett, a tábor felé is biccentett, ám – várakozásaink ellenére – biciklicselt nem mutatott be.
És nem csupán ő, hanem a játékosok sem erőltették driblit. Pedig a szektorok egyikében brazil zászló is föltűnt, ami sejtéseink szerint nem az ezúttal nem szereplő Somaliát, hanem az Oscar, Ramires, Willian klasszis triót üdvözölte. A brazil hármas pályára is lépett, a drukkerek viszont nem. Az új stadionban nincs kerítés az első sor előtt, de sok helyen olvasható a figyelmeztetés: a pályára lépés bűncselekmény. Ezt először épp akkor olvastuk el, amikor állítólag Gripenek repültek el az aréna fölött. A Honvédelmi Minisztérium szíves segítségének köszönhetően vadászgépek húztak el a levegőben, de ebből konkrétan semmit nem láttunk. Biztosan megért néhány tízmillió forint állami pénzt a bemutató, hiszen az önmagában nem minősít egy látványgazdagnak szánt pillanatot, hogy nem vettem észre...
A konnektort megláttam volna, ha van, ám a sajtótribünön egyelőre még nem sikerült áramforrásokat kialakítani, miközben a kiszolgálás minden tekintetben elsőrangú, ahogyan az egész létesítmény konkurál a műfaj legjobbjaival.
Miként Gera Zoltán gólja is, amellyel az FTC vezetést szerzett a Chelsea ellen. Úgy tetszett, a kékek játékosainak addig nem szóltak, hogy a rendezvény nem a budapesti városnézés része, azaz olykor futhatnak is. A kékek a második félidőben is kímélő tempóban futballoztak, amit José Mourinho tréner láthatóan nehezen viselt. A szakvezető mind többször legyintett lemondóan labdarúgói megoldásai láttán. Annak ellenére is elégedetlenkedett, hogy csapata végül hozta a minimumot, Ramires és Fabregas góljával fordított, s megnyerte a mérkőzést.
Az eredmény (1-2) persze nem lényeges, elvégre épült egy fantasztikus futballstadion. És még azt is megtanultuk: mi, magyarok megint győztünk. Bármit jelentsen is ez.
