galéria megtekintése

Amatőr ötlet

0 komment

Ránki Péter

Profi bokszolók is részt vehetnek a ­riói olimpián – döntött a Nemzet­közi Amatőr Ökölvívó Szövetség.

Az első reakció erre – főleg azok részéről, akik nem különösebben járatosak ebben a sportágban – általában az, hogy „jaj, szegény amatőrök, de el lesznek verve!”. Aztán: miért is szállna ringbe egy profi az olim­pián? Az aranyéremért? Amikor dollármilliókat – esetenként tíz-, mi több, százmilliókat – kereshet akár egyetlen meccsen? Nyilván van, aki úgy gondolja: talán lesz a hivatásosokban annyi jó érzés, hogy nem söprik el amatőr sporttársaikat, és annyi önérzet, hogy nem „alacsonyodnak le” az amatőrök közé. A legtöbben valószínűleg féltik az amatőröket és az olimpiai eszmét, bár az utóbbinak – a jelek szerint – nem ártott, hogy jó néhány sportágban már a múltban is részt vehettek a profi csillagok a nyári játékokon.

Valójában a profik lennének hátrányba az amatőrökkel szemben. (Amúgy az élvonalbeli amatőrök is profik. Ők sem napi nyolc órai munka után mennek le az edzőterembe, hogy aztán olimpiát nyerjenek, amiért általában szép jutalmat kapnak.) Egy háromszor háromperces meccs­re másképpen kell felkészülni, mint egy tizenkétszer három percesre. ­Arra a szakmai tartalomra, amely egy hivatásos meccsen 36 percre tervezve és általában ennyire elosztva nyilvánul meg, az amatőr világban kilenc perc jut. A különbség olyan, amilyen a hosszú- és a rövidtávfutás között van. A fizikai, taktikai és technikai differenciák miatt akár azt is lehet állítani: két sportágról beszélünk.

Erről diskurálva mondta nekem egy profi ökölvívó: másfél év felkészülés kellene ahhoz, hogy egy hivatásos átálljon az amatőr bokszra, és a visszaállás is ugyanennyi időbe kerülne. Megérné? Három év egy élvonalbeli profinak legalább három, de lehet, hogy hat-tíz meccset is jelent. Szorozzuk be azokkal a milliókkal, és ne beszéljünk a közben felfrissülő mezőnyről vagy az ismertséget jelentő show-król, amelyekről lemarad.

 

Szóval úgy tetszik, a profiknak van több félni- és vesztenivalójuk az olimpián.

Fenn Vlagyimir Klicsko, lenn Leapai
Ralph Orlowski / Reuters

Elérhető nyilatkozataikból – amelyeket a Profiboksz.hu honlapjáról idézünk – ez többé-kevésbé kiviláglik. Mike Tyson nem sokkal az AIBA döntése előtt azt mondta: „Ez marhaság úgy, ahogyan van. Hárommenetnyi idő alatt a profi bunyósok egy része bizonyosan nem tudná utolérni és elkapni az amatőröket. Ezek a srácok három-négy menetig őrült gyorsak...” Vaszil Lomacsenko kétszeres olimpiai bajnok, aki szinte átzsilipelés nélkül lett profi és a második meccsén világbajnok, abban is problémát lát, hogy a hivatásosok egyetlen meccsre hozzák a súlyukat, egy olimpián azonban minden mérkőzés előtt mérlegelni kell.

Akad persze más vélemény is. Amir Khan pakisztáni származású brit ökölvívó szívesen szerepelne pakisztáni színekben. Ő az első menetekben nagyon jó, aztán elfárad. Legutóbb Saul Alvareztől szenvedett kiütéses vereséget a tizenkét menetesre tervezett mérkőzés közepe felé; az első három felvonást megnyerte.

Ezzel együtt valószínűleg nem tolonganak majd a profik, hogy a riói olimpiára kvalifikálják magukat. Korábban néhány világbajnok úgy nyilatkozott: szeretne bokszolni az ötkarikás játékokon. Vlagyimir Klicsko is így beszélt. Aztán mondott mást is. De ami fontosabb: neki július 9-én Tyson Furyval kell visszavágót vívnia. Szeretné visszaszerezni elveszített profi világbajnoki címét.

Olimpiai aranya már van.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.