galéria megtekintése

George Clooney egyre rosszabb színész

0 komment


Fáy Miklós

Ha nincs ellene mit tenni, ám legyen, de addig talán szabad aggódni a régi Hollywoodért, minden bugyutaságáért, a sztárrendszerért, hogy az ember látni akarta az új Bogart-filmet, az új Cary Gantet vagy Gary Coopert. Az új Audrey-t, a másik Hepburnt, akárkit. Julia Robertset. Hogy van a filmeknek egy ilyen élete, beteszünk száz forintot, és kiveszünk kétszázat, ha azt a százat a sztár fizetésébe invesztáltuk.

Most épp nem ők állnak nyerésre, inkább a sorozatok, Halálos iramban hetvenezer, már nem is kell élő szereplő hozzá, Mad Max, amiben élnek, de felismerhetetlenre vannak maszkírozva. Pedig olyan jó nézni Ms. Robertset, hogy valaki minden valószínűség ellenére igazi színésznővé alakult a korral. De jó nézni George Clooney-t, aki meg épp ellenkezőleg, egyre rosszabb színésszé válik, egyre inkább csak a régi arckifejezéseit és pillantásait tudja előhúzni az arzenálból.

 

Régi vágású film a Pénzes cápák. Becsempésznek olyan fordulatokat is, amelyek sehogy sem következnek a szereplők már ismert jelleméből, viszont kellenek, hogy ne legyenek egészen ellenszenvesek a hőseink. Rendületlenül mutatják, hogy a gazdag ember legalábbis gyanús, hogy másokat zsigerel, szép szokás, már Dickensnek is bejött, bő százhatvan évvel ezelőtt.
A fél világ arról cikkezik, mennyire jó együtt ez a két idősödő, szép ember, és közben nem is veszik észre, hogy alig van közös jelenetük, az egyik a másik fülébe sugdos az utasítóból, a másik meg arra próbálja rávenni a túszejtőt, hogy nehogy véletlenül levegye az ujját a piros gombról, mert robban a mellény, vége a dalnak. Ebben a felfokozott környezetben és korlátozott kommunikációban sikerül mégis egy finom, szerelmes-erotikus kapcsolatot mutatni a nézőknek, ami arra utal, hogy nem csak ők ketten jó színészek, de Jodie Foster is jobb rendező, mint gondolnánk.

Éppenséggel van tétje a filmnek, és nem csak annyi, hogy Foster kap-e újabb lehetőséget, és hogy lehet-e ötven körüli színészekkel a szerelemről vagy bármiről beszélni a kapuzáráson és a klimaxon kívül. Az iránytűinkről van szó, a távolban pislogó világítótornyokról, a csillagokról. Hogy szépen ragyognak-e, és utat mutatnak-e a szegény legénynek.

Pénzes cápa

Forgalmazó: InterCom

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.