Persze nem lehet tudni, hogy ki hogyan fejlődik, felnőtt versenyzőként milyen eredményt ér majd el. Linford Christie, az olimpiai bajnok brit sprinter például tizenhét esztendős korában kezdett el atletizálni.
|
Háziverseny: balra Dániel, jobbra Dominik
Földi D. Attila / Népszabadság |
Dominikról 2014-ben jelent meg először a hír, hogy a tizenkét évesek között 7,23 másodperccel világelső. Tavaly már 7,04-gyel állt a lista élén, az idén pedig 6,89 másodpercet is „repesztett”.
A Honvéd Tüzér utcai futófolyosóján retrohangulatba kerül a látogató. A létesítmény ugyanolyan állapotban van, mint húsz esztendeje, s már akkor is avítt volt...
Könye Irma az edzője a két Illovszky gyereknek, aki – társaival együtt – rajong a trénerért.
– Dominik rendkívül dinamikus, remekül rajtol. Ő és tizenhat éves bátyja – aki a gátfutásban nagy tehetség, szintén többszörös korosztályos bajnok – egyaránt alázatos és elhivatott. A jövőjüket illetően jósolni nem akarok. Most még csak hetente háromszor jönnek edzésre, nem szabad, hogy idő előtt kiégjenek. Ráadásul nálam a tanulás is nagyon fontos.
Az Illovszky fivérek a fóti Waldorf iskolában tanulnak, onnan járnak a tréningekre. A szállító legtöbbször az édesapjuk, aki annak idején – hol másutt? – a Vasasban kezdett el futballozni, majd szerepelt a Budafok NB II-es csapatában. Nézte fiai edzését, s annyira megtetszett neki az atlétika, hogy negyvenévesen elkezdett futni, s tavaly 60 méteren rajthoz állt Budapesten a senior-világbajnokságon. Az édesanya szintén atletizált: fiatalkorában a KSI gátfutója volt.
A két földön járó gyerek nem Usain Boltot vagy Aries Merrittet választotta példaképének, hanem Pauer Gézát és Baji Balázst. Rudi bácsira mindkettő haloványan emlékszik – egyikük hat-, másikuk nyolcéves volt, amikor meghalt –, s édesapjuk néhány esztendő múltán kivitte őket a híres rokonról elnevezett stadionba.
Illovszky Rudolf, ha élne, nyilván büszke lenne a família atlétáira még akkor is, ha Dominik ki nem állhatja a futballt...
