galéria megtekintése

A huszadik század legnagyobb női magasugrója volt - Balázs Jolán halálára

0 komment

Kincses Előd

Életének is az atlétika adta meg az értelmét. Óriási önfegyelemmel és akaraterővel készült az edzéseken. 1961-ben az akkor már idejétmúlt ollózó technikájával felállította azt a világcsúcsot, amelyet a sokkal hatékonyabb új technikával is csak tíz évvel később tudtak megdönteni.

A huszadik század legnagyobb női magasugrója volt. Tizennégyszeres világcsúcstartó, kétszeres olimpiai bajnok.

1936. december 12-én született Temesváron. Apja Balázs Frigyes mérnök volt, aki a hadifogságból Budapestre tért vissza. 1955-ben szó volt róla, hogy Joli kitelepedik Magyarországra, de megugrotta élete első világcsúcsát, és ezután rábeszélték az itthon maradásra. Az első világcsúcsát még megdöntötte az angol Thelma Hopkins, aki az 1956-os olimpián is legyőzte Jolit. Edzőjét, későbbi férjét, Sőtér Jánost nem engedték ki Ausztráliába, attól tartva, hogy kint maradnak. Ki tudja, hogy végződik a küzdelem, ha az edzője Joli mellett lehetett volna.

Miután 1959-ben – egyetlen magyarként – sikeresen felvételiztem a Bukaresti Egyetem jogi karára, arra gondoltam, hogy abban az idegen világban legalább az edzőm legyen magyar. Sőtér János addig csak ugrókkal foglalkozott, én pedig futó voltam, de elvállalta és megoldotta a számára szokatlan feladatot. Annak ellenére, hogy Joli a világcsúcsa után csak Balasként szerepel a román sajtóban, a hatvanas évek elején megmutatta a bulletinjét: „Látod, itt Balázsként vagyok beírva".

 

Amikor a 90-es években a Magyarok Világszövetsége megszervezte a külhoni magyar élsportolók világtalálkozóját, Balázs Jolán, aki akkor a Román Atlétikai Szövetség elnöke volt, részt vett a találkozón. Ekkor mesélte el, hogyan halt meg Sőtér János, aki mint a katonai sportklub, a Steaua edzője a román hadsereg őrnagya volt. Ilie Ceausescu hadügyminiszter-helyettes, a diktátor fivére előtt vigyázzban kellett álljon, és így kellett végighallgassa a megalázó sértegetéseket, hogy ő milyen inkompetens. Ő, aki három olim­piai aranyérmet szerzett tanítványaival Romániának! Miután hazament, agyvérzést kapott és meghalt.

Joli életének is az atlétika adta meg az értelmét. Óriási önfegyelemmel és akaraterővel készült az edzéseken, zokszó nélkül teljesítette a kirótt edzésmennyiséget. Utolsó előtti világcsúcsát 1961-ben Budapesten ugrotta, a Népstadionban. Egy hétre rá Szófiában versenyeztünk a román–bolgár atlétikai viadalon. Mivel még nem fizették ki a világcsúcsért járó ötezer lejes prémiumot, amikor Joli nekiindult az 1,91-es világcsúcskísérletnek, valaki megjegyezte, le fogja verni, nehogy úgy járjon, hogy két világcsúcsért csak egy prémiumot kap. Jolit persze az újabb világcsúcs elérésének vágya hajtotta, és jellegzetes, akkor már idejétmúlt ollózó technikájával felállította azt a világcsúcsot, amelyet a sokkal hatékonyabb új technikával is csak tíz évvel később tudtak megdönteni.

Mivel Joli és edző férje pályafutása a Steauához kötődik, nem tudom elkerülni, hogy ne idézzem fel, hogyan lett belőlem is steauás atléta. Olyannyira jellemző ez a román politikai, jogkicselező találékonyságra. Mint egyetemista, 100 és 200 méteres síkfutásban a bukaresti Stiinta színeiben versenyeztem, nekik nyertem a Balkán- és román bajnoki címeket. Magához kéretett a Steaua sportklub parancsnoka, Pandele ezredes, és közölte: nem járja, hogy én a Steaua edzőjével, a Steaua létesítményeit és felszerelését használva a Stiintának nyerem a bajnoki címeket.

Azt válaszoltam, hogy nem akarok lemondani a nappali tagozatos joghallgatói státuszomról. Mire az ezredes: semmi gond, írjon két kérvényt, amelyet a hadügyminiszter egyszerre fog jóváhagyni. Az elsőben az szerepeljen, hogy noha nappali tagozatos joghallgató, kéri, hogy rukkoltassák be, a másodikban pedig mint katona kéri, engedélyezzék, hogy nappali tagozaton folytathassa jogi tanulmányait. A kettős jóváhagyás megtörtént, két hónappal később már a hadsereg tizedeseként vehettem fel a zsoldot. Joli meg is jegyezte, látod, ilyenekben mennyivel ügyesebbek a románok...

Kedves Joli, nyugodj békében!

A szerző ügyvéd, egykori sporttárs

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.