Bizonytalan anyagi helyzete miatt három évad alatt két kategóriával lejjebb, az NB III-ban kötött ki a Siófok labdarúgócsapata. A másodosztályból a „legjobb” helyen kieső együttes az MLSZ-től végül mégis lehetőséget kapott arra, hogy újra az NB II-ben szerepeljen. A Balaton-parti városban többen bírálják a döntést, s a hírzárlatot sem helyeslik, amely most kötelező a klubnál.
Jó példa a városban uralkodó hangulatra az előző bajnokság utolsó előtti fordulója, amikor a Szigetszentmiklós elleni találkozón a siófoki közönség szidta, sőt „naplopóknak” nevezte a hazai játékosokat. A siófoki labdarúgók hozzátartozói ezt már nem tűrték. Azzal vágtak vissza, hogy jobb lenne, ha addig mindenki csendben maradna, amíg a futballisták ingyen játszanak. Többen a februári fizetésüket sem kapták meg.
„Máshol nem kellett átélnem azt, amit Siófokon” – állítja Soós Imre, a korábbi edző, aki most már a feljutó Kisvárda trénere. Majd azzal folytatja: „A balatoni körülmények között nehéz jól dolgozni. Ám a tavaszi idényben pénz nélkül is jobban szerepelt a csapat, mint ahogyan ősszel, amikor más ült a kispadon, és még volt fizetés. Utólag meg azt hallom: a bajnokság második felében nyújtott teljesítmény a kudarc oka. Meglep, miként az is, hogy az illetékesek milyen későn kezdtek foglalkozni a klub súlyos anyagi helyzetével.”
A pénztelenség gyakran teremtett kínos szituációt. A játékosok egyike például az utolsó bajnoki meccs előtt majdnem az utcára került albérletéből. A tulajdonos rendőrt hívott, a klub ügyvezetője pedig kénytelen volt készfizető kezességet vállalni. A többiek akkorra már felmondták az albérletüket, és egy ismerős házában húzták meg magukat. Az utolsó áldozat nem gondolta, hogy idáig fajul a dolog. Arra a pénzre számított, amelyet az önkormányzat május második felében megszavazott a csapatnak, csakhogy az utalás elakadt valahol.
