Mással nem magyarázható, vajon miért maradt ki a kék-fehér klub egy és negyedszázadát felidéző, egyébként nívós alkotásból a Sporting–MTK meccs...
Ugyancsak erősen hiányzott, hogy Jimmy Hogan, a múlt századelő nagy tudású angol futballedzője sem került be a moziba, pedig az angol úriembernek köszönhető a hosszú évtizedeken át megkerülhetetlen MTK-stílus.
Illés Béla, Kanta József viszont beszél a filmben. Ma már az is hihetetlennek tűnik, de előbbit anno sokat szidták – napjainkban viszont egyenesen „ikon” a minősítése –, utóbbi pedig a mai MTK relatíve legismertebb labdarúgója.
Megszólalt persze Titkos Pál, Hidegkuti Nándor, Sándor Károly, Kovács Ferenc (hogy zseniális futballistákat is halljunk), aztán a legendás ökölvívó Papp László és Török Gyula, a kenus Wichmann Tamás, a kajakos Nagy László, az evezős Zsitnik Béla, a vívó Sákovicsné Dömölky Lídia, Tordasi Ildikó, Horváth Zoltán és Schmitt Pál, a birkózó Rovnyai János, a kosaras Beloberk Éva, a sakkozó Polgár Judit és Portisch Lajos.
A régi felvételeken pedig parádés támadásokat, remek gólokat, tanítani való asszókat, látványos versenyeket, megható ünnepléseket látni a gazdag történetet feldolgozó moziban, amelynek díszbemutatóját éppen egy évvel a jubileum után tartották. (A nagyközönség először az MTVA műsorában láthatja majd.)
Az alkotók (a rendező Kriskó László) egész estés dokumentumfilmként aposztrofálják művüket. Az egész estés terminológia helytálló, a dokumentumfilm nem egészen, ugyanis
többször is „játékos” a megoldás.
Mégpedig olyan esetekben, amelyekben a stáb nem tudott eredeti anyagokkal dolgozni, másképpen: a történés nem volt fellelhető az archívumokban.
Például amikor Weisz Richárd olimpiai bajnok birkózót egy vendéglátóhelyen párbajra hívják ki, mire ő nemes egyszerűséggel letöri az asztal sarkát, s azt nyújtja át névjegy gyanánt. Vagy amikor Nébald-Mincza Ildikó olimpiai bronzérmes tőröző azt ecseteli, mennyire irtózott a vívóteremig vezető rémséges folyosótól, s közben – eléggé didaktikusan – egy félénk kislány és egy valóban nem túl barátságos átjáró tűnik fel.
Ezzel együtt a filmkészítők az egy és negyed százados, gyakran hányatott sorsú, a politikai téboly tombolása miatt jó néhányszor nevet változtató egyesület históriáját, a lenyűgöző sikereket, a különleges viadalokat képileg is érdekesen jelenítették meg a kezdetektől napjainkig. A megszólalók érzékeltették: számukra az MTK nagy család, a vérzivataros és kevésbé fájdalmas időszakok után is mindig megújulni képes klub, lelkes drukkerekkel, akiknek természetesen „kék-fehér” vér folyik az ereikben. Sajnos Salamon Béla, a klasszikus szurkolók egyike csak néhány snitt erejéig tűnt fel a vásznon.
Öröm lett volna, ha a színészlegenda legalább egyszer kinyitja a száját.
