galéria megtekintése

Egyéni háborgók a Kossuth téren

1 komment


Rab László

„Jelentse ma a fehér kendő, hogy elszántak vagyunk, és elkötelezettek a békés megoldás érdekében."

A meghökkentő javaslattal a parlament előtt tüntető asszony állt elő, aki ezzel gondolta kikényszeríteni az Orbán-kormány lemondását. Sándorné Kósa Brigitta, aki civilben szülésznő és szociális munkás, meggyőződéssel vallotta, hogy véget kell vetni az ország kirablásának és népünk megnyomorításának. Voltaképp ezért jött a Kossuth térre, és a demonstráció előtt azt magyarázta, hogy erőszakmentesen kell Orbánékat „eltakarítani".

Ritter Ottó szervezettebb kereteket választott, a Kossuth téri metrókijárat előtt csatlakozott az Orbán-Putyin párost zászlaikra kenő Szolidaritás-csoporthoz. Ő is ugyanazért jött, mint a fehér kendős hölgy, de a célt másban jelölte meg: szerinte fel kell hívni a figyelmet a korrupcióra, és elmagyarázni mindenkinek, hogy amit a kormány képvisel, a tömeg nem akarhatja. Ritter úr büszkén sorolta, hogy Soroksáron és Csepelen az Együtt színeiben Szabó Szabolcs le tudta győzni a rezsibajnokot, Németh Szilárdot, ő is ebben a győztes csapatban munkálkodott, követni kellene a példájukat az ország más vidékein is.

Puskás Attiláné budapesti vállalkozó üdítően zöld hajjal egy halálfejes kalózzászlót lengetett, valahogy beleillett a sokszínű és jó hangulatú tömegbe. – Kereskedelmi anarchista vagyok – tisztázta a hölgy a státusát, és megjegyezte, a meggyőződés hozta a térre, és legfőképpen az, hogy „eltakarodjanak ezek a redvák." Világosabban kevesen fogalmazták meg az aszfalton ácsorgók közül politikai vágyukat.

 

Petrovits Zsolt hatvani környezetvédelmi mérnök szofisztikáltabb módját választotta a tiltakozásnak. A negyvenéves férfi egy amerikai zászlót terített a vállára, éspedig azért, mert a kormány az utóbbi időkben az ötvenes éveket meghazudtolva alakította kapcsolatát a külvilággal, főként az Egyesült Államokkal. – Ha nem is éltem sokat a kommunizmusban, arra azért emlékszem – mondta a Pestre látogató férfi –, hogy akkor kacsintgattunk utoljára ilyen hamisan a Keletre, és mellette átkoztuk a Nyugatot. Miközben évtizedeken át arról álmodtunk, hogy egyszer az Európai Unió tagjai legyünk. És akkor az történik, hogy Kövér László kitessékeli az EU-zászlót a parlamentből. Ez nekem egyáltalán nem tetszik.

„Ne csalj, ne lopj, ne hazudj! Mert a kormány nem tűri a konkurenciát!" – egy fiatal férfi, Varga Z. Tamás vállalkozó ez alatt a felirat alatt beszélt arról, hogy a kormánynak az sem volt elég, hogy vezető tisztségviselőket tiltottak ki az USA-ból, hetet-havat összehordva ködösítenek, ahelyett, hogy megtennék a szükséges lépéseket. – Mutasson nekem bárki még egy országot – mondta indulatosan a fiatalember –, ahol az adóhatóság elnöke elmondja, hogy kitiltották az USA-ból, majd utána vele szimpatizáló aláírásokat kezdenek gyűjteni a munkahelyén. Nevetséges, ami itt történik, a jogállam arculcsapása.

Gönczi László ügyvéd a devizahitelek körüli eszméletlen zűrzavarról beszélt, és arról, hogy amikor az internetadó ügye összeterelte az embereket, azt gondolta, meglesz a szélesebb felháborodás alapja is. Most mégis kevesebben tiltakoztak, ami csalódás volt számára.
Mások arról beszéltek – közéjük tartozott Bozsik László, a „Nem adom a házam!" Facebook-csoport devizahiteles tagja is –, hogy a fiatalok megérkeztek a politikába, és ennek már épp ideje volt. – Megérezték – mondta a férfi egy a jogállam fontosságát hangsúlyozó tábla alatt –, hogy a bőrükre megy a vásár, ha hagyják, hogy birka módra tereljék őket, elvesznek. Úgyis az lesz, tette hozzá, amit kiharcolnak maguknak. Ha a sült galambot várják, magukra vessenek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.