Hetedszerre is találkozni hív a Kaposfest (x)

Azonban nem csak a közönség várja a lélekemelő pillanatokat: a fellépő művészek is legalább annyira készülnek arra, hogy együtt éljék meg a katarzist a hallgatósággal. Baráth Emőke szopránénekesnő idén először lesz a fesztivál vendége. Nemrég, júniusban premierje volt az Operaházban, ahol A tündérkirálynő című darab főszerepében alakított. Számára - és ezzel nincs egyedül a művészek között - a nyár az évad végeztével sem a felhőtlen, láblógatós vakációzás ideje. Rendezvényről rendezvényre utazik, Melk és a Verbier után a "fesztiválozás" augusztusi állomása most a Kaposfest lesz, ahol a barokk Monteverdi- és Marini-darabok mellett Debussyvel és Ravellel mutatkozik be. "A Kaposfesten még sosem voltam korábban, sem fellépőként, sem nézőként, úgyhogy izgatottan várom. Egészen fantasztikusnak tartom, hogy Magyarországon, sőt vidéken létrejöhet egy ilyen színvonalú komolyzenei fesztivál." Emőke nem tagadja, hogy egy fellépés mindig bizonyos szintű stresszel jár, de azt is elismeri, hogy ha nyár van és jó az idő, kellemes a környezet, az alaphangulaton rögtön megérződik. "Sokkal emelkedettebb, ez pedig az előadókra is óhatatlanul ráragad. A közönség is lazább, nyitottabbak a befogadásra." A fesztivál meghívottjainak listájában böngészve Emőkéé mellett jó pár olyan névre bukkanhatunk, amelyekkel a korábbi évek alatt nem találkozhattunk – így például Olli Mustonen zongorista, egyben a New York-i Filharmonikusok rezidens zeneszerzője, Kirill Troussov, aki azon a Stradivari-hegedűn játszik, amelyen bemutatták Csajkovszkij hegedűversenyét, Eduard Wulfson, Ella van Poucke, Farkas Gábor, Valerij Szokolov, Genevieve Strosser vagy Vikingur Olaffson – mind-mind nemzetközi szinten elismert, sőt az élvonalba tartozó zenészek.

Ugyan a fellépők nagy része idén jár először Kaposváron - ez a művészeti vezetők részéről tudatos tervezés eredménye, akik évről évre egy-egy újabb merítést szeretnének bemutatni -, akadnak azért visszatérő vendégek is. Például Szűcs Máté Berlinben élő brácsaművész, aki meg is fogalmazta, miért kedveli annyira a fesztivált, hogy a tavalyi után duplázzon és most is eljöjjön: "Kaposvár egy gyönyörű város, ahol érezni lehet a kultúra rezgéseit. A közönség is nagyon nívós, érdeklődő, ami többek között Németországra emlékeztet. Boldoggá tesz, hogy a saját hazámban is ilyen nyitottság és értés fogadja a művészetet - remélem, ez továbbra is így folytatódik."

A művészek meghívásának egy másik fontos szempontja az volt, hogy legyen széles a spektrum az életkorukat tekintve is, hiszen, mint Várdai István kiemelte, igenis számít, hogy a fiatalok megismerjék egymást és a „nagy öregeket" is. A képzeletbeli, generációkat összekötő híd egyik oldalán a fiatal csellista, Anastasia Kobekina áll, a másikon pedig Frankl Péter zongoraművész, aki már hosszú évtizedek óta külföldön él, de magyarországi látogatásai mindig eseményszámba mennek. Együtt is színpadra lépnek majd a második napon, augusztus 14-én, vasárnap este: Baráti Kristóffal kiegészülve Beethoven Esz-dúr zongoratrióját adják elő. Frankl Péterrel egyébként Würtz Klára Hollandiában élő zongoraművésznő (akit ugyancsak tavalyi ismerősként üdvözölhetünk) is játszik, Schuberttől Az élet viharait szólaltatják meg. "Már nagyon várom, mert ugyan még sosem játszottunk együtt, őt igazán szeretem. És bár a négykezes nem a legkedvesebb műfajom, a vele való együttzenélésre izgatottan készülök" - mondta el a művésznő.

Nos, mi pedig arra készülhetünk, hogy rövidesen ismét magával ragad minket az a varázslat, ami az itt és most csodájából, a pillanatnyi, megismételhetetlen, de épp ettől aranyat érő együttállásokból, élettel-érzelemmel megtöltött hangokból, előadó és néző között áramló energianyalábokból, megannyi pozitív impulzusból tevődik össze. És ami évről évre, estéről estére találkozni hív. Sose féljünk igent mondani rá!