galéria megtekintése

A többségnek vér, keveseknek üzlet

0 komment


Hargitai Miklós

Míg Magyarországon a stadionépítés számít kiemelt nemzetgazdasági ágazatnak, Lengyelországban az utóbbi években a számítógépes játékok fejlesztése került ebbe a kategóriába; az ágazat idén várhatóan már közel egymilliárd dollár (270 milliárd forint) bevételt termel. Az egyik sikerterméket, a The Witcher című, magyar közreműködéssel készült és nemrég megjelent alkotást világszerte az év játékaként emlegetik.

A The Witcher 3: Wild Hunt – ahogyan valamennyire a nevéből is kitűnik – egy szerepjáték-trilógia harmadik epizódja. A lengyel CD PROJEKT RED stúdió videojátéka a szintén lengyel kultusz-író, Andrzej Sapkowski sötét hangulatú fantasykönyveinek történetét meséli tovább. (A Witcher szót, amely jó közelítéssel boszorkányvadászt jelent, magyarra Vajáknak fordították, ez a kifejezés szerepel a magyarul megjelent könyvek címében is – pl. Vaják II. – A végzet kardja.)

A witcherek fantáziavilágát leginkább a kora középkori feudalizmus fiktív, de történelmi párhuzamokban bővelkedő, naturalista ábrázolásaként lehetne bemutatni, ahol a mágikus lények és cselekmények, a kipusztulás határára jutott törpök és elfek (a fantasyirodalom kötelező elemei), valamint az ókori mitológia és a népi hiedelemvilág legsötétebb szörnyetegei, síron túli rémségek és elkárhozott lelkek között zajlanak a mindennapok.

 

A Witcher 3 által átívelt korszakban egy féktelen ambíciójú császár ragadja magához a legyengült Északi Királyságok feletti hatalmat. Az utolsó renitens uralkodó az egyház és a boszorkányvadászok segítségével keltett félelemre támaszkodva sanyargatja a vallási fanatizmus és a babonák hatása alatt élő lakosokat. A háború dúlta helyszíneket járva számtalan személyes és családi tragédia tárul föl, és sokszor kiderül, hogy ami a többségnek vér, halál és pusztítás, az néhány ember számára üzleti és hatalmi lehetőség. A Witcher 3 nemcsak az emberek valós motivációit, hanem a szexualitást, az alkoholizmust, az idegenektől való félelmet, a korrupciót, a kegyetlen politikai harcokat és a háború borzalmait is kendőzetlenül mutatja be. A játék cselekményének keretét a főszereplő, Geralt kutatása jelenti felserdült, emberfeletti mágikus hatalommal bíró nevelt lánya, Ciri után, akit a Vad Falka (a címben szereplő Wild Hunt) nevű démonsereg vett üldözőbe. A witcher-képzésben részesült ifjú hölgyet a császár is keresteti, mivel attól tart, hogy eltűnt vagy elhunyt szülei révén igényt tarthat a trónra. Ahogy nyomozásunk során rekonstruáljuk a történteket, a menekülésre kényszerülő Ciri szemszögéből is átélhetjük a kalandokat.

A sztorik igazi főhőse Ríviai Geralt, aki az ősi witcher kaszt utolsó képviselőinek egyike: faluról falura, városról városra járva, a népet rettegésben tartó szörnyek vadászatával keresi a kenyerét. Geralt bőrében – néhány kivételtől eltekintve – teljesen szabadon merülhetünk el a kalandokban. A szinte kiapadhatatlan mennyiségű küldetés nem követi egymást megadott időrendben, legtöbbjüket nem is szükséges elvégezni a továbbhaladáshoz, de a játék teljes élvezetéhez érdemes felfedezni az egész witcher-világot. A játék szó szerinti és átvitt értelemben is legerősebb karakterei a befolyásos varázslónők, akik közül Geralt többel is baráti viszonyban van. Főhősünk leginkább az ő társaságukban, vagy esetleg a karjaikban keres segítséget, nyugalmat, illetve szenvedélyt (itt kell megjegyeznünk, hogy a 18-as karika nem véletlenül van kint a képernyőn). Utazásaink során megismerhetjük a többnyire ártatlan lakosságot, a hataloméhes világi és vallási vezetőket, a fennhéjázó udvaroncokat, néhány emberbőrbe bújt szörnyeteget, de olykor Rejtő Jenő-regénybe illő egyéniségekkel is találkozhatunk. A Witcher züllött atmoszféráját gyakran próbálják humorral oldani, amit hitelesen közvetít a játékban választható, általában jó minőségű magyar felirat is.

A főszereplő „szakmája”, tudása, érzelmei és szövetségei folytán állandóan döntési helyzetekbe kerülünk: ki kell találnunk, hogyan lépjünk fel egy települést sújtó átok ellen, hogyan használjuk ki az elénk táruló politikai lehetőségeket, merre induljunk eltűnt bajtársunk keresésére, miként reagáljunk a minket sértegető hazafias kocsmatöltelékekre, támogatunk-e határon ragadt menekülteket (!), vagy milyen érzelmeket fedünk fel a partnereink előtt. Ezek a döntések, a rövid vagy hosszú távú következményeikkel együtt szerves részei a játékélménynek, általuk gyakran át is formáljuk a szereplőket és sorsukat (ez egy olyan játék, amelyben többféle történet van előre megírva, és a döntéseinken múlik, hogy a sztori melyik ágán haladunk tovább), ami egyúttal a morális érzékünk, prioritásaink folyamatos tesztelésére és újraértékelésére ösztönöz. A nehéz kompromisszumok épp olyan jellemzőek a Witcherre, mint a jóhiszemű szavak és tettek nem várt negatív hatásai. A játék szélsőséges helyzetekben is az érzelmek, az erkölcsi kérdések összetettségét mutatja be, ahelyett hogy ítéletet próbáljon mondani jó és rossz felett – vagyis amennyiben van személyiségalakító hatása, az inkább pozitív, és semmiképpen sem romboló.

A Witcher 3 legfőbb újdonsága a hatalmas, nyílt, több száz óra alatt szabadon felderíthető világ, amelynek minden újabb képkockája rejtett kincseket, szörnyfészkeket, banditákat, letűnt civilizációk romjait és titkokat rejt. A kalandozás mindig gyümölcsöző: arany, legendás fegyverek, egyedi páncélzatok, mágikus ereklyék, ritka ásványi anyagok és növények, újabb kincshez vezető térképek vagy levelek, elveszettnek hitt tudás, esetleg egy kovácsmesterrel elkészíttethető különleges vért vagy kard tervrajza is kezünkbe akadhat.

Az egész játékot részletgazdagság jellemzi: például a szörnyek, a növényzet, az építészet, az öltözködés, a kereskedők kínálata és az általuk elfogadott pénznem is különbözik, bármerre járunk, legyőzött ellenfeleink a halálos csapás jellegének megfelelő sérülést mutatnak, Geralt szakálla pedig mindennap növekszik. A korábbi Witcher-epizódokban megismert kockázás (végső soron egy szerencsejáték) helyett most egy meglepően kidolgozott, gyűjthető stratégiai kártyajátékra hívhatjuk ki virtuális ismerőseinket, a további kalandokban jól hasznosítható arany vagy ritka lapok fejében. A természeti akadályok leküzdése sokkal dinamikusabb, mint az előző epizódokban, de különösen a lovaglási mechanizmust még lehetne finomítani, a ló ugyanis néha megakad szélsőséges helyzetekben.

A számtalan változatos, sokszor csoportban támadó ellenség elleni hatékony fellépés gyors reflexeket és taktikai érzéket is igényel. A főhős sebes mozgása és kardforgatási tehetsége mellett mágikus jelek, számszeríjak és az alkímia használatához is folyamodhatunk: Geralt mindenféle főzet, méreg és bomba készítésére képes a kalandjaink során összegyűjtött gyógyfüvekből, ásványi anyagokból és szörnyek maradványaiból. Az effajta receptek alkalmazása hatalmas segítséget tud nyújtani az ellenségek és az elemek elleni küzdelemben. Az átdolgozott fejlődési rendszerben könnyedén alakíthatjuk a saját képességeinket az általunk preferált harcmodoroknak megfelelően. Emellett rendelkezésünkre áll egy profihoz méltó, folyamatosan bővíthető tudástár is a megismert bestiák tulajdonságairól, az ellenük bevethető leghatékonyabb taktikákról.

Mind az irányítás, mind a menühasználat terén problémamentes az egér-billentyűzet és a kontroller használata is, de az utóbbi talán egy fokkal kézreállóbb. A játék nehézségi fokozata bármikor átállítható, így a személyes ízléshez hangolható a kihívás mértéke.

Egy trilógia utolsó része esetén okkal tehető fel a kérdés: milyen könnyű az előzmények ismerete nélkül bekapcsolódni a játékba? A Witcher 3 rögtön saját történetének közepébe vág, ugyanakkor nem folytatja közvetlenül a korábbi részek eseményeit, nem épít előzetes ismeretekre. Ugyanakkor, ha már próbáltuk a Witcher 2-t, lehetőség nyílik a korábbi verzióban mentett játékok importálására, vagy legfontosabb döntéseink ismertetésére egy párbeszéden keresztül (ami valójában a mentés szimulálása a harmadik rész kezdetén). A konfliktusok megoldásának módja az előző játékban nagyban befolyásolhatja a visszatérő szereplők sorsát, sőt, akár a világpolitikai helyzetre is hatással lehet.

Magyar világjáték

A Witchert erős túlzással lehetne csak magyar játéknak nevezni, az viszont letagadhatatlan, hogy három magyar is kulcspozícióban dolgozik a fejlesztők között. Gelencsér Péter senior level designerként a központi játékmenet köré építi fel a színtereket és a mellékszálakat, Vincze László pedig sound designer, a hallható atmoszféra, a zajok és a zenék felelőse, vagyis ő tölti fel a játékot hangokkal, elsősorban a szörnyhangok, illetve a játék szereplői által végzett cselekmények hangjai tartoznak hozzá, a tehénfejéstől a kardkovácsolásig, az állathangoktól a lépések, ütések hangjaiig (a munka mennyiségét talán jól leírja az az egyetlen adat, hogy a Witcher 3-ban 160 ezer hangfájl van). Török Balázs vezető engine programozó, a játék konzolos és PC-s változatának grafikus motorján dolgozik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.