Egy új tanulmány kimutatta, hogy habár az olyan Disney-rajzfilmeknek, mint a Pocahontas, a Mulan vagy A kis hableány, női főszereplője van, a férfiak mégis többet hallatják benne a hangjukat, mint a női karakterek. Még a klasszikus mesékben sem ilyen torzak a nemi arányok, habár az igaz, hogy a hercegnők és hősnők összetettebbek, bonyolultabbak lettek. Talán túlságosan is.
Carmen Fought és Karen Eisenhauer nyelvészek kimutatták, hogy a férfiak közt zajló párbeszédek vannak túlsúlyban a legtöbb Disney rajzfilmben – írja a The Independent. A legrosszabb az Aladdin statisztikája, melyben 90 százalékban férfiak beszélnek, igaz, ennek a történetnek a főhőse egy fiatalember, és a főgonosz is férfi.
A nyelvészek szerint azonban főként az olyan mesékkel van gond, melyek cím- és főszereplője is női karakter. A Pocahontas, a Mulan és A kis hableány című mesékben is a férfiak beszélnek többet, hisz a fontosabb mellékszereplők is túlnyomórészt hímneműek.
Igaz, a Kis hableány kakukktojás abból a szempontból, hogy Ariel lábakért cserébe eladja a hangját Ursulának, a tengeri boszorkánynak, így a film egy nagyobb szakaszában a címszereplő néma. Mivel a főgonosz is nőnemű, a három rajzfilmből még így is A kis hableány jön ki a legjobban ebben az összehasonlításban, de a fiúk még így is végigcsacsogják a mese 68 százalékát.
„Üdvözlégy Agrabában, a rejtelmek városában. A bűvölet honában, és a Jordán völgyének legragyogóbb bazárjában” (Aladdin)
Meglepő módon a korai Disney-mozikban, mint a Hófehérke (1937), a Hamupipőke (1950) és a Csipkerózsika (1959), nem mértek ilyen aránytalanságot, pedig a hercegnők tudatos modernizálása az 1989-es A kis hableánnyal kezdődött el a Disneynél.
hirdetés
A nyelvészek szerint a Szépség és a Szörnyetegben a legrosszabbak a nemi arányok (71-29 a férfiak javára), mégpedig azért, mert a történet nem indokolja a beszélő női karakterek hiányát. Mink Fought a The Washington Postnak kifejtette: nincs a városlakók közt egyetlen női vezető sem, aki a szörny ellen indul, a kocsmában dalolászók között sincsenek nők, akik a történetbe bekapcsolódnának és ne csak azért lennének benne a mesében, mert férjet akarnak fogni maguknak.
A Szépség és a Szörnyetegben a legrosszabbak a nemi arányok Fórum Hungary / Forgalmazó
Ezzel szemben a Mulanban nem olyan meglepő, hogy a beszélő karakterek inkább férfiak, hisz a történet szerint a bátor fiatal lány beáll idős édesapja helyett a hadseregbe, hogy segítsen védeni a császárságot a hódító hunok ellen. Mulan tehát szinte végig férfias környezetben mozog.
Eisenhauer szerint egyébként a nemi aránytalanságok oka egyszerűen a nemtörődömség, és nem az, hogy tudatosan akarnák normaként beállítani a férfiakat. „Ha hozzá akarnak adni a történethez egy boltost, akkor az a boltos férfi. Ha hozzá akarnak adni egy őrt, akkor az őr is férfi. Úgy gondolom, hogy ez nagyon beleivódott a kultúránkba” – mondta.
A nyelvészek csak két olyan Disney-mesét találtak, amelyben a nők beszélnek többet. Az egyik az Aranyhaj és a nagy gubanc (2010), a másik a Merida, a bátor (2012).
hirdetés
Mind a két mesének nők a főszereplői, és a fontos mellékszereplők is női karakterek. Az Aranyhajban 52, a Meridában 74 százaléknyit beszélnek a nők.
A 2013-as Jégvarázs nagy feminista Disney-fordulatként volt beharangozva, hisz főszereplői nővérek, egyikük ráadásul királynő. Ennek ellenére a testvéri szeretetet és a másság elfogadását középpontba állító moziban megint a férfiak beszélnek többet (59), igaz, a korábban felsorolt rajzfilmekkel ellentétben is jóval több a nő-nő között zajló párbeszéd.
Carmen Fought és Karen Eisenhauer persze azt is megjegyzi, nem csak az a fontos, hogy a nők mennyit beszélnek. Elismerték, hogy a 2000-es évek óta készült rajzfilmekben a hercegnők és hősnők egyre inkább teljesítményük miatt vívják ki maguknak a csodálatot, és nem a szépségük teszi őket különlegessé, és a történetek középpontjában sem az áll, hogy a lány férjet talál magának.
És tény, hogy bár úgy tűnik, a Disney-hercegnőket a férfi karakterek túlbeszélik a filmekben, az erőviszonyok tekintetében mégis a nők a dominánsak. Összegzésképp Fought és Eisenhauer felteszik a kérdést: Tényleg olyan jó, hogy a kislányok ezeket a filmeket nézik?
