Nincs ebben semmi meglepő, már a két világháború között, sőt a Kádár-korszakban is voltak ügynökök, akik a filmcsillagok, felkapott színészek időbeosztását intézték. Az úgynevezett talent management (amelynek fordítása, a tehetséggondozás nem fedi igazán a lényeget) ma már nemcsak a határidőnapló kezelését jelenti, hanem a kommunikációs kampányok, sajtókapcsolatok szervezését, a brand formálását, majd jó áron való értékesítését. Esetenként csipetnyi pszichológiát. – Ezek az emberek folyamatosan reflektorfényben élnek, ami egy idő után akkor is megterhelő, ha szeretik a csillogást. Meg kell tanulniuk, hogyan éljenek ezzel együtt, kellenek a mély és őszinte vagy éppen a motivációs beszélgetések – állítja Kende-Hofherr Krisztina, akinek ügynöksége 29 sztár, műsorvezető, színész, sportoló jogi ügyeit, fellépéseit, sajtókapcsolatait, reklámszerződéseit intézi.
A hazai sztárok manapság jobban rá vannak szorulva a menedzserekre, mint bármikor. Az ezredfordulót követően az egymással vetélkedő tévék felismerték, hogy a rendkívül sokat – napi 4-5 órát – tévéző magyaroknak nem is annyira a filmek, mint a saját gyártású műsorok, a valóságshow-k és a tehetségkutatók jönnek be. Viszont ezek a műsorok egy idő után olyan sok arcot tettek ismertté, hogy a friss sztároknak menedzser után kellett nézniük, ha az oly gyakran emlegetett 15 perces hírnévnél többre vágynak. – 47 évesen felismertem, hogy nekem már nem feltörnöm, hanem fennmaradnom kell – mondja Hajós András.
Erre épített Posztobányi Andor menedzser is, aki a '90-es években éttermeket vezetett, koncerteket, fesztiválokat szervezett, majd betört a showbizniszbe, ma elsősorban Vastag Csaba menedzsereként ismert. Az X-Faktort 2010-ben megnyerő énekes ismertségét sikerült a mai napig szinten tartani, és ebben legalább akkora szerepe volt a Szombat esti lázban, a Barátok köztben, Éjjel Nappal Budapestben való feltűnésének, mint a koncerteknek, lemezeknek. Posztobányi 2007 óta foglalkozik a talent managementtel, az Rtalent nevű cége 2014-ben közel 170 milliós forgalmat bonyolított. Az Rtalent eleinte kifejezetten az RTL-es tehetségkutató döntőseire specializálódott, később került az ügyfelei közé a Hooligans, az X-Faktorban feltűnt Wolf Kati és a NOX énekese, Péter Szabó Szilvi.
„Ha kell, helyre tesz"
– Hat évvel ezelőtt értettem meg, hogy szükségem van egy olyan szakember segítségére, aki mer ellentmondani nekem, ha kell, helyre tesz – beszélt a menedzseréhez fűződő kapcsolatáról Liptai Claudia. Az RTL-es, majd a TV2-s műsorai révén ismerté vált színésznő 2010-ben valóságos háborút vívott a sajtóval. Áprilisban lett öngyilkos korábbi szerelme, az egykori kormányszóvivő, Daróczi Dávid, majd augusztusban elhunyt az édesanyja. Volt médium, amely már a „halál angyalaként" emlegette, ráadásul a műsorvezetőnő is sokat hibázott, rosszul reagált a cikkekre, sőt egy idő után már nem is tett semmilyen lépést. Így végkép elveszítette a kontrollt, és ezt felismerve felvette a kapcsolatot Kende-Hofherr ügynökségével.
– Akkortájt, amikor Claudia megkeresett minket, közel 600 cikk jelent meg róla, ezek közül mindössze 50 olyan volt, amiről még megjelenés előtt tudott, azaz őt is felhívták, reagáltatták – mesélte lapunknak a menedzser. Kende-Hofherr szerint pár hónappal azután, hogy szerződtek, szinte minden készülő cikkről tudtak. – Megbeszéltük, hogy mi az aktuális helyzet, hová tartunk. Ezekhez szavakat kapcsoltunk, amiket felírtunk, hogy mindig tudjuk, tudja, hogy egy interjúban milyen kifejezéseket használjon, hogy formálni tudjuk a róla kialakult képet – mondta Kende-Hofherr, hogyan próbálták rendbe tenni Liptai megtépázott renoméját. A menedzser szerint ebben semmi meglepő nincs, ilyen a klasszikus márkaépítés, csak élő személyek esetében szokatlanabb az effajta tudatosság vagy stratégiai tervezés.
|
Liptai Claudia és Till Attila is úgy véli: szükség van arra, hogy egy szakember elfogulatlan véleményt mondjon a munkájukról
TV2 |
Mielőtt belevágott volna a menedzseri munkába, Kende-Hofherr a TV2 kereskedelmi és kommunikációs vezetője volt, korábban a Sláger Rádióban dolgozott. Azt tartják róla, hogy nagyon jó sajtós kapcsolatai vannak, a bulvármédia „a kezéből eszik". Ráadásul ellentmondást nem tűrő tárgyaló, előnyös szerződéseket, magas fizetést tud kialkudni ügyfeleinek, cserébe bevételeik 20 százalékát kéri. A 2011-ben alapított cége, a TMC Management két éve már 130 milliós árbevételt könyvelt el.
„Ha már így bekurvulok"
Kérdés persze, hogy a korábban sajtósként dolgozó Hajós Andrásnak, a bulvármédiából kimaradó Till Attilának vagy az egyébként is jól kommunikáló Vastag Csabának miért van szüksége külön menedzserre. Kende-Hofherr és Posztobányi egybehangzó válasza szerint azért, hogy a munkájukra tudjanak figyelni, ne égjenek ki, ne váljanak csereszabatos celebbé.
– A hiúság rossz tanácsadó. Nem látod magad kívülről, nem árt, ha van mögötted egy stáb, amelyik segít megtalálni a jó irányt – állítja Hajós.
– Egyedül nem tudod megítélni, mit érsz, jó, ha ezt valaki fel tudja mérni – mesél a tapasztalatairól Till Attila.
Bár a kívülállóknak olybá tűnhet, hogy az összes celeb egyforma, a Népszabadságnak nyilatkozó szakemberek szerint ez távolról sincs így. Egyszerűen arról van szó, hogy a kizárólag ismertségükből élő – angol kifejezéssel – trash (azaz: szemét) celebekhez hasonlóan a valódi teljesítménnyel bíró sztárok is megtanulták használni a médiát. – Én eldöntöttem – és ez egy komoly döntés volt –, hogy részt veszek a bulvárvilágban, mert ma egyszerűen nincs más pálya. Viszont azt is megfogadtam, hogy ha már így bekurvulok a celebek közé, ott megmutatom, hogy valamit tudok, amit ők nem – magyarázta a Hvg.hu-nak adott interjújában pár napja Nagy Feró. Pedig a Beatrice frontembere a rendszerváltás éveiben még nagyban szidta a fogyasztói társadalmat.
Kende-Hofherr szerint ő nem celebeket menedzsel, hanem „ismert személyiségeket", akiknek igenis van szakmai múltjuk. – Egyik-másik trash celebben látok üzleti lehetőséget, de nem vállalom el a képviseletüket, hiszen ezzel a meglévő ügyfeleim brandjét rombolnám.
Posztobányi azt mondta, neki egyszerre csak 4-5 ügyfele van, aki azért tud hosszú távon is sikeres lenni, mert valóban tehetséges. Egyébként Magyarországon az igazi trash celebek rendszerint magukat menedzselik. Győzikéről, Berki Krisztiánról vagy a tavaly felkapott Pumped Gabóról azt tartják, hogy ösztönös márkaépítők. A Balaton Soundon bemutatott sajátos tánca révén elhíresült Gabo maga dönti el, melyik tévében lép fel, ott milyen képet alakít ki magáról. A Viasaton futó Észbontók című műsor egyik szerkesztője azt mesélte lapunknak, a legtöbb esetben látták rajta, hogy tudja a kvízkérdésekre a választ, mégis elviccelte a dolgot. Az „izompacsirta" képébe ugyanis nem fért bele, hogy kapásból vágja, hány megyéje van az országnak.
Berki pedig azzal okozott botrányt pár éve, hogy a Facebookon osztotta meg a mosolygós rabosítási fotóját, mely a cserbenhagyásos gázolása miatt készült a rendőrségen. Ezek a celebek a régi receptet követik: mindegy miért, csak foglalkozzon velük a média. Berki Friderikusz Sándor TV2-s műsorában azt mondta, fel sem merült benne, hogy valaha is adakozzon, mert „azzal csak tüzet oltana, a problémát magát sosem oldja meg", ráadásul semmi haszna nem lenne belőle. Ezzel szemben a kulturális műsorok riportereként indult, később a Big Brother és a Megasztár vezetését is elvállaló Till Attila még akkor is szeret jótékonykodni, ha ennek nincs is hírértéke. Menedzsere, Kende-Hofherr szerint segíteni kell, nehogy csőbe húzzák, mert ha rajta múlik, olyasmit is ingyen vállal el, aminek semmi köze a jótékonykodáshoz. – Nincs érzékem az üzlethez, nem vagyok elég rafinált – mondja Till, aki szerint megnyugtató, ha van valaki, aki utána tud nézni, honnan érkezik egy-egy felkérés.
István, az örök
Persze azért akadnak a hazai filmes és színházi világban is olyan producerek, akik szem előtt tartják a profitot. A szakmában sokan felnéznek Rosta Máriára, a Zikkurat Produkciós Iroda vezetőjére. Szörényi Szabolcs felesége az utóbbi évtizedekben újra és újra sikerre tudta vinni az István, a királyt. Ennek is köszönhető, hogy a rockopera mit sem veszített népszerűségéből, pedig 1983-ban mutatták be először. Ezt használta ki 2007–2008-ban a Társulat című szereposztó show-műsor a köztévén, volt húszéves évforduló is, majd a harmincadikat úgy ünnepelték, hogy Alföldi Róbertet kérték fel rendezőnek. Tavaly pedig ismét „színre" vitték a Királydombon. – Verdi Aidájáról hány bőrt húztak le? Wagner Ringjéről mennyit? És Bartókról? – vágott vissza egy riporteri kérdésre, amikor arról faggatták, hányszor akar még hasznot húzni az István, a királyból. A Zikkurat két éve 246 milliós forgalmat bonyolított, s bár a 2014-es esztendőt veszteséggel zárta, a korábbi években mindig milliós nyereséget termelt.
|
Nagy Feró az István, a királyban
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A filmes szakmában elismert üzletembernek számít a producer Kovács Gábor és felesége, a korábbi modell, Pataki Ágnes. Nevükhöz fűződik az egyik legsikeresebb magyar film, az Üvegtigris, amely nemcsak a mozikban, de DVD-s kiadásával is jelentős profitot termelt. Miközben olyan szerzői filmeken dolgoztak, mint a Fekete kefe vagy a Fehér isten, ők készítették az első magyar valóságshow-t, a Viasaton futott Bárt, most pedig az RTL Klub Válótársak című sorozatán dolgoznak. – Nagyon izgat az a világtendencia, hogy ma már szinte játékfilmek születnek, kitűnő színészekkel, televíziós sorozat néven. Kipróbáljuk, hogy hazai körülmények között is működőképes-e ez a trend – mondta a Népszabadságnak adott novemberi interjújában a producer. Kovács cége, a Filmpartners az utóbbi években 250-300 milliós forgalmat bonyolított, de 2010-ben elérték a félmilliárdot.
Rosta és Kovács is kerüli a médiát, viszont a produkcióik sajtóját kétségtelenül ügyesen intézik. A lapunknak nyilatkozó menedzserek szerint sokat oldana a hazai showbiznisz „celebfixációján", ha a színészek, a filmes világ nyitottabb lenne, és az agyonhájpolt sztárok helyett időnként tényleg a produkció kerülhetne a figyelem középpontjába.
A kígyó a saját farkába harap
Lényeges kérdés, hogy a magyar piac hány celebet bír el. Ugyan az ügynökségek bevételei növekednek, az adatokból az is kiviláglik, hogy kisvállalkozásokról beszélünk 3-4 alkalmazottal. A lapunk által megkeresett szakemberek szerint legfeljebb 10-15 menedzser és hozzávetőlegesen 50-60 sztár keres igazán jól, a zenei tehetségkutatók második-harmadik helyezettjei már kénytelenek 50-100 ezer forintért elvállalni a fellépéseket. És szembe kell nézniük azzal, hogy egy-két éven belül már senki sem kíváncsi rájuk. – Ha összejön évente 50 hakni, már madarat lehet velük fogatni – beszélt a tapasztalatairól az egyik, névtelenséget kérő zenei producer.
Ráadásul nemcsak a menedzsert kell kifizetni, hanem a dalszerzőt, a szövegírót, a videoklip rendezőjét is, így nem csoda, hogy akad olyan, tehetségkutatóban feltűnt zenész, aki a haknizás mellett pincérkedik. Forrásunk szerint az a trend, ami sokáig a felhajtóerőt biztosította, mára visszafele sült el: az egymást követő tehetségkutatók miatt az emberek már arra sem emlékeznek, hogy ki nyerte a tavalyit. – Egy kereskedelmi tévének az az elsődleges célja, hogy nézett műsort készítsen, és ehhez megtalálja a legjobb szereplőket, tehetségeket – mondta a Népszabadságnak Kolosi Péter, az RTL programigazgatója. Szerinte a showbiznisz félreértése, ha valaki a tévéket hibáztatja az „inflációért". Ez olyan, mintha a művészképzőktől azt várnák el, hogy hagyjanak ki néhány évfolyamot, mert túl sok a színész.
Művész vs. celeb
Mint láttuk, az iparág idehaza végül nem a filmes, színházi világból nőtt ki, hanem az 1997-ben indult kereskedelmi tévék köré szerveződött. Ez szakemberek szerint összefügg azzal is, hogy számos színész idegenkedett attól, hogy ugyanúgy kezeljék őket, mint a teljesítmény nélküli celebeket. A kevés kivételek egyike a Forbes celeblistáját két éve vezető rendező, Alföldi Róbert. Tavaly azt nyilatkozta, magát nem tekinti celebnek, de elfogadja, hogy mások annak tartják, és igyekszik a jó ügyek érdekében felhasználni népszerűségét: tavaly ő nyitotta meg a budapesti melegfelvonulást.
Míg az Egyesült Államokban a szórakoztatóiparnak – legyen szó Hollywoodról vagy a Broadway piaci alapon működő színházairól – mindig is szüksége volt a talent managerekre, producerekre, idehaza a filmes világ másképp működik, az állami támogatásoknak köszönhetően soha nem volt igazán kiszolgáltatva a jegybevételeknek.
Színházi menedzselés – darabokban
Egyre több hazai színésznek, rendezőnek van menedzsere vagy ügynöksége. A keresett, főként szabadúszó művészek így kizárólag a művészi munkára koncentrálhatnak, az ügynök léte tehermentesíti őket a kevéssé kedvelt adminisztratív és anyagi kérdésekben. – Elvétve ismerek olyan menedzsert Magyarországon, aki egyedül intézi a színészek és a társulatok ügyeit – mondja a KortársPRos Kft. ügyvezetője. Balogh Máté és csapata brandet épít a művészek köré, a kommunikációjukat viszi. Azaz a PR-t és a sajtót szervezi, segít abban, hogy a színészek, énekesek milyen magazinok fotófelkéréseit fogadják el, melyik interjút vállalják el, milyen jótékonysági eseménynek vagy alapítványnak legyenek az arcai. Ők elsősorban az Orlai Produkciós Iroda sajtóját intézik, de a k2 Színház és a Terminal Workhouse ügyeit is viszik, ahogy ügyfeleik között van Rost Andrea operaénekes és Nagy Dániel Viktor színész. Más ügynökségek arról ismertek, hogy fellépéseket szerveznek és/vagy tárgyalnak, szerződnek, valamint a jogi (általában szerzői jogi) ügyekért felelnek. Nyugaton a brandépítés és a fellépésszervezés is egy embernél vagy cégnél fut össze. Itthon hiányzik ez az univerzális gondolkodás. A művészeknek azt is meg kell szokniuk, hogy a gázsijuk egy része a menedzsernél landol. Ha színpadi vagy filmes szerepről, valamint más fellépésről van szó, ez a kialkudott gázsi 5-10 százalékát jelenti. Akinek viszont rendszeresen viszik a kommunikációs és PR-ügyeit, az havi apanázst fizet – ez az összeg 40 ezer és 200 ezer forint között mozog. Nyilván az utóbbi körbe a legnagyobb nemzetközi sztárok tartoznak (operaénekesek vagy zenészek), akik folyamatosan munkát adnak egy-egy ügynökségnek. (Sz. K.)
Filmsztárok márpedig nincsenek
Magyarországon nincsenek amerikai értelemben vett filmsztárok, így ebben a szférában nem igazán ismert az ügynök fogalma sem. Hollywoodban viszont, ha egy sztárt el akarunk érni, akkor az úgynevezett „agent”-en keresztül vezet hozzá az út. De nemcsak ez a dolguk a filmsztárok segítőinek, hanem az is, hogy világszerte gondozzák a „terméket”. Azaz ha kell, tanácsot adnak, hogy mit vállaljon el a színész, illetve mit ne, de talán ennél is fontosabb, hogy mennyiért. (Persze vannak kivételek: Brad Pitt és Angelina Jolie egy szint fölött úgy döntött, már nincs szükségük ügynökre.) – Mivel Magyarországon igen kicsi a piaca a hazai gyártású filmeknek, a konkurenciaharc sem ismert fogalom, mint ahogy kifejezetten mozifilmekből élő sztárok sem léteznek. Vannak ismertebb színészeink, közülük talán egy-kettőnek van ügynöke – mondja Kovács Gábor producer. Hozzátéve: mindig ő maga keresi fel a színészeket és állapodik meg velük. Még azokkal is, akik amúgy alkalmaznak ügynököt. A magyar filmek nézettségi adatait nem igazán befolyásolja, hogy ki a rendezőjük vagy a főszereplőjük – véli több, lapunk által megkérdezett forgalmazási szakember. Nem véletlen, hogy a disztribútorok nem is reklámozzák túl sokszor nevekkel a moziba kerülő produkciókat. Az A Company az Isteni műszak esetében próbálkozott ugyan karakteralapú kampánnyal, de nem igazán működött. A film bukott, a szakemberek szerint többek között azért, mert nem „vették” a potenciális nézők, hogy éppen Rába Roland és Keresztes Tamás új filmjéről van szó. A tömegek sajnos (még) nem ismerik ezeket a kiváló színészeket. Ezen persze nem lepődünk meg, miután nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy kikről is állítják korunk moziba járói: ők az abszolút kedvenceik. A Cinema City nevű multiplexhálózat kutatása alapján jelenleg a legnépszerűbb színészünk a 2009-ben elhunyt Bujtor István, Hernádi Judit, Dobó Kata és persze Csányi Sándor. Az ideális mozifilm pedig magyarul beszél, de lehetőleg amerikai. Ilyen igények mellett tényleg nincs szükség saját filmsztárokra. (Cs. G.)
