A látszólag egyértelmű eset azonban bíróság elé került, Turner ugyanis azt állította, hogy nem történt erőszak: a lány – akinek a személyazonosságát nem hozták nyilvánosságra – beleegyezett az aktusba. A bíróságon azzal védekezett, hogy az egyetem bulizós légköre vitte bele a rosszba.
A megerőszakolt lány a bíróságon egy Turnerhez írt levelet olvasott fel, amelyben leírja nemcsak megerőszakolása estéjét, de az ezzel kapcsolatos emlékek teljes hiányát is, majd az azt követő feldolgozási folyamatot és hogy mennyire megváltoztatta az eset őt magát. A lány, aki nem szeretné, hogy a személyazonossága kiderüljön, azt írta, hogy csak a húga miatt ment el a buliba, akinek ez volt az egyetlen estéje otthon, így együtt akarták tölteni.
Mivel ő dolgozott a héten, és tudta, hogy a buliban csak nála fiatalabbak lesznek, kicsit lazábban kezelte az alkoholt, és sokat ivott. Az utolsó emlékei is erről szólnak. Aztán arra ébredt, hogy egy hordágyon fekszik egy folyosón. A testét alvadt vér és kötések borították, a hajában pedig rengeteg fenyőtű volt. Aláírattak vele egy „nemi erőszak áldozata” feliratú papírt, amiről azt gondolta, hogy tévedés lehet, majd nővérek vetkőztették meztelenre, és lefényképezték a sérüléseit a teste minden részén.
Senki nem mondta el, hogy mi történt vele, csak annyit közöltek, hogy egy kuka mögött találtak rá, egy ismeretlen férfi megerőszakolta, javasolják, hogy csináltasson majd egy HIV-tesztet, most azonban menjen haza, és próbáljon túllépni a történteken.
A kissé összezavarodott lány ehhez is tartotta magát, egészen addig, amíg az egyik internetes portálon el nem olvasta a saját megerőszakolásának történetét. Az úszó a magáról nem tudó lány ruháját a válla fölé húzta, a fehérneműjét levette, és a teljesen kiszolgáltatott nőt megerőszakolta. Azt állította, a nő eszméleténél volt és élvezte is a dolgot.
A történtek után a nő sem dolgozni nem tudott, sem aludni. Turner és védője időközben teljesen más történettel állt elő, mint közvetlenül a támadás után. Megpróbálták a lány szavahihetőségét megkérdőjelezni, és ragaszkodtak ahhoz, hogy ha nem emlékszik az erőszakra, akár bele is egyezhetett, illetve, hogy nem tudják, mikor vesztette el az eszméletét. Fényképek jelentek meg a sajtóban, amik a lány sérüléseit mutatták.
Az esküdtszék végül bűnösnek találta a fiút a szexuális erőszak vádjában. Dan Turner, Brock apja levélben fordult a bírósághoz, hogy ne ítéljék meg túl keményen a fiát, „mindössze 20 percnyi cselekedete” alapján. Hiszen már így is tönkrement az élete az ügy miatt.
A bíró tekintettel a levélre, más, Brock jellemét pozitívan bemutató leírásokra, a fiatal korára és arra, hogy alkoholt is fogyasztott, valóban enyhe büntetést adott. A kiszabható 14 év helyett mindössze hat hónapot kapott és három hónap próbaidőt. Emellett egy szexuális zaklatás miatt elítélteknek szóló programon is részt kell vennie, illetve egész életére felkerült a regisztrált szexuális bűnözők listájára.
A fiú nem tanúsított megbánást a tárgyalás során. Többször azt ismételgette, hogy az egyetem laza légköre, a túl sok alkohol és a szexuális szabadosság tehetnek arról, hogy a megismerkedés után azonnal lefeküdt egy lánnyal. Azt, hogy öntudatlan lett volna a partnere, tagadta.
