Franciaországban a Nemzeti Ügyvédi Kamara 2008-ban például úgy becsülte, hogy az országban dolgozó ügyvédek 44 százaléka 55 órát dolgozik egy héten. Az USA-ban készült felmérések szerint az ottani ügyvédek zöme heti 55-60 órát számoltat el.
Magyarországon kiherélték a jóléti államot
Pogátsa Zoltán közgazdász szerint a Kelet-Közép-Európában meghonosodott kapitalizmus sehol máshol nem működik, a piacgazdaság pedig csak akkor fenntartható, ha van jóléti állam. Interjúnkat itt olvashatják.
Ugyancsak magasan a 35 órás hivatalos átlag fölött dolgozik a BBC-nek nyilatkozó Olivier, egy francia építőipari multi magas rangú tanácsadója is, aki például azt mondja, durván 40-45 órát dolgozik egy héten, átlagosan reggel kilenctől este fél nyolcig.
De nem csak Franciaországra igaz az, hogy a fesztelen munkahét inkább csak legenda. A spanyolok élete sem szüntelen Fiesta.
Pablo Martinez, egy madridi, német tulajdonú multi értékesítési és műszaki igazgatója például reggel nyolckor kezdi a munkát, és csak ritkán szabadul fél hét előtt. „A dolgok megváltoztak Spanyolországban, hogy lépést tudjunk tartani a nemzetközi piaccal" – mondja és hozzáteszi: „Nem ritka, hogy az emberek a számítógép előtt fogyasztják el az ebédjüket, ami ritka volt 20 évvel ezelőtt, amikor dolgozni kezdtem".
Tény, hogy Európa államainak heti átlagos munkaóráiban nincs nagy eltérés. Az Eurostat szerint 2008-ban az eurózóna átlaga még 41 óra volt. Franciaországban 40, Norvégiában 39, Ausztriában viszont 43. Ezzel szemben 2012-ben már 35 órás átlag jött ki Franciaországban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, az Egyesült Királyságban és Németországban is. Eközben a görög dolgozók átlagosan 38 órára vannak bejelentve, ezt követi szorosan egymás után Spanyolország, Portugália és Olaszország. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdaságilag erősebb északiak kevesebbet dolgoznak, mint a déliek, ám ahogy erre Jean-Marie Perbost tanulmányában rámutat, a kép jóval árnyaltabb.
A munkaórák számának statisztikai csökkenését részint az okozza, hogy a válság kitörése után a részmunkaidős foglalkoztatás 15 éve terjedő trendje felgyorsult és főleg az észak-európai országokban vált gyakorivá (négy dolgozóból egy csak félállásban dolgozik), míg délen a munkanélküliség nőtt. Tehát északon többen dolgoznak kevesebbet, így megőrizték a munkahelyeket, míg délen kevesen dolgoznak sokat, a társadalom jelentős része pedig munkanélküliséggel küzd. Ez magyarázatul szolgálhat Pablo Martinez azon észrevételére, hogy ha fél öt körül felhívja a németországi anyacéget, nagyon kevesen vannak már az irodában.
A 35 órás, kényelmes munkahét mítosza azt a tévképzetet hintette el, hogy a franciák nem dolgoznak sokat. Holott az igazság az, hogy a franciák még részmunkaidőben is többet gályáznak (23,3 óra hetente), mint az európai átlag (21 óra hetente) – derült ki a Francia Munkaügyi Minisztérium 2013-as felméréséből.
Emellett ott vannak a korábban említett és a statisztikákban meg nem jelenő túlórák, amelyeket a munkaadók plusz szabadnappal honorálnak. Ez szintén azt a látszatot kelti, mintha a francia dolgozóknak aranyélete lenne.
