Plastic Paddy – Írországban így hívják azokat a „műmájer” amerikaiakat, akiknek ősei Írországból vándoroltak az Egyesült Államokba, ők pedig a mai napig írnek vallják magukat, miközben semmi közük nincsen az anyaország kultúrájához. Ők azok, akik Szent Patrik napján Amerika-szerte zöld pólókban vedelik a sört, miközben Dublinról azt hiszik, hogy az egy whiskey-fajta.
Éppen ezért a Plastic Paddyk nem túl népszerűek a szigetországban, különösen akkor, ha az ír kultúra olyan féltve őrzött kincseit kezdik el piszkálni, mint például a kocsmazene. A bostoni Dropkick Murphys azon kevés banda közé tartozik, amelyet a született írek is szeretnek.
– Sokan próbálnak abból megélni Amerikában, hogy valakijük ír volt. Aztán elmennek Írországba, és úgy viselkednek, mint a szegény rokonokat meglátogató jóságos jenki nagybácsi. Mi tudjuk, hol a helyünk, és ha Corkban vagy Dublinban járunk, nem játsszuk az agyunkat, hanem úgy viselkedünk, ahogy otthon, Bostonban tennénk – meséli Tim Brennan, a kelta punk műfajába sorolt együttes basszusgitárosa.
A keleti parti Boston Amerika „legírebb” városa, az első emigránsok a XVI. században érkeztek. 1845 és 1852 között Írországban volt a kor legszörnyűbb éhínsége, a biztos halál elől tízezrek menekültek az Újvilágba és találtak otthonra Boston déli részén. Ahol az 1900-as évek elején már több ír élt, mint egész Nagy-Britanniában. A katolikus íreket azonban lenézték, a protestáns elit ugyanúgy nem vette őket emberszámba, mint a fekete rabszolgák csupán papíron felszabadított leszármazottait vagy a szintén tömegesen érkező dél-olaszokat.
