És boldoggá teszik őt is. Hetente ingázik Budapest és Told között (vonaton öt óra az út), ahol a helyi gyermekeket tanítja. Nem klasszikus tanórákat kell elképzelni, megeshet, hogy „csak” társasozni kell. Na jó, a társasjátékban kártyák is vannak, ezeken el kell olvasni három-négy sort, és még az is lehet, hogy a szórakozás közben elmúlik a betűundor… Lencse Máté természetesen nem köti a kicsik orrára, hogy társasjáték-pedagógiáról van szó, ez itt nem az egyetem. Merthogy a budapesti napjain egyetemistákat tanít: az ELTE Neveléstudományi Intézetében a tervezés–értékelés–módszertan rejtelmeit oktatja óraadóként.
S az elméletet a gyakorlatba átültetni hol lehetne jobban, mint a román határ közelében fekvő faluban? Egyszerűnek tűnő (a valóságban nagyon is bonyolult) dolgok ezek, például hogy a nyarat ne rontsuk el pótvizsgára készüléssel, tanuljunk inkább egész évben. Az Igazgyöngy Alapítvány –amelynek Máté az önkéntese, sőt most már a főangyala – vett a faluban egy házat, ebben alakítottak ki tanulószobát. Tizenöt-húsz gyermek rendszeresen jár oda, amikor pedig az iskolai szünetekben tábort rendeznek, ötven-hatvan lurkó is megfordul ott.
Mindig is közel állt az önkénteskedés Lencse Mátéhoz, aki egy tudományos konferencián ismerkedett meg a Tanítani folyóirat főszerkesztőjével. Önkéntesként digitalizálni kezdte az addig megjelent lapszámokat, és közben részt vett a Taní-tani Online létrehozásában, ahol ma is szerkesztőként dolgozik. A pedagógiai témájú honlap bevétel nélkül, önkéntes alapon működik, és itt bukkant fel szerzőként L. Ritók Nóra, a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók fejlesztésével foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány igazgatója. Máté úgy érezte, hogy ehhez a munkához ő is hozzá tudna tenni valamit, és 2012 elejétől az alapítvány önkéntese lett.
Ahogy belekóstolt a toldi kalandba – 2012 nyarán már napközis táborokban segített a faluban –, magával ragadta őt az egész. A mosolygós fiatalember visszafogottan mesél a tapasztalatairól, ennek kapcsán is csak megjegyzi: „Érzelmileg bevonódtam”. Hogyne vonódott volna, amikor annyi őszinte szeretetet, hálát kap a helybéliektől? Egyszer nagy üveg üdítőt és kekszet hozott neki egy kislány, az apja küldte köszönetként. Volt, hogy a falu lakói saját pénzből főztek ebédet az alapítvány önkénteseinek; csirkét selyemkrumplival, azaz burgonyapürével.
Magától úgy alakult, hogy Máté koordinátor lett az önkéntesek csapatában – a nagy részük pedagógushallgató, de van köztük építész és színházi rendező is. Talán a lelkesedése vált összetartó erővé. Az egyetemi óraadó szerint nincs semmi, amire büszkének kellene lennie, egyszerűen hasznos, amit csinál. S noha mára alaposan elkanyarodott eredeti kutatási területétől, a felsőoktatás-pedagógiától (a doktoriját is ebből írja), a tanárképzés a szívügye. Meg aztán, amikor a diákjaival megosztja a Toldon tapasztaltakat, olyan részleteket ad át, amelyeket a tankönyvekben hiába is keresnének.
Lencse Mátét a véletlen sodorta a pedagógia felé. Tizenhét éves koráig közgazdásznak készült (ki tudja, miért, amikor nem is volt jó matematikából), de közben a filmek világában is elmélyedt. A mozi iránti szenvedélyt a vendéglátásban dolgozó édesapjától örökölte. Az édesanyja a bankszakmában keresi a kenyerét; ahogy Máté fogalmaz, papíron nem értelmiségiek a szülei, ő mégis értelmiségi közegként élte meg a családi fészket. Egyetemre Pécsre, filmelmélet és filmtörténet szakra ment, a pedagógia szakpárt azért választotta, mert oda nem kellett felvételizni. A tanítási gyakorlatot – alapvetően lustaságból – az egyetemen töltötte, csakhogy mindjárt bele is szeretett ebbe a munkába.
Kezdetben Máté – a többi önkéntessel együtt – táborokat szervezett Toldon az iskolai szünetekben. Az egymásra találás, a keresgélés időszaka volt ez. Később ráébredt, miben és hogyan lehet fejleszteni a gyerekeket, miként lehet a helyi vagy a családi ellentéteket az ő szintjükön lebontani. Jöttek olyan gyermekek is, akik addig sosem játszottak egymással.
Egyre sűrűbben ingázott Budapest és Told között, amit az is megkönnyített, hogy tavaly ősszel elnyerte a Vodafone főállású angyala címet. Glória nem került a feje fölé: a vállalat egy éven át támogatja az Igazgyöngy Alapítványt, amely így főállású segítőként tudja alkalmazni Mátét. Aki újabb és újabb tervekbe vág bele, most olyan távoktatási módszer kidolgozásába, amelyet a jövőben más településeken is használni lehet majd. Mert az mégsem költséghatékony, hogy több száz kilométerről mindig önkéntesek menjenek egy-egy faluba: egy részét ki lehet váltani az online tanulással. De csak egy részét, siet hozzátenni Máté, aki a személyes jelenlétről sosem mondana le. Hogy ő ne mehessen többé Toldra… Ebbe belegondolni sem hajlandó.
Nem mintha ott minden rózsaszín lenne. Látott ő már elkallódó gyerekeket, még az is előfordult, hogy kiskorú lányok gyermekprostitúcióba keveredtek. Tudja Lencse Máté, hogy a világot megváltani nem fogja, de ahányszor csak találkozik a toldi tanulókkal, annyival szebbnek tűnik ez a világ.
Névjegy
LENCSE MÁTÉ 1986-ban született Budapesten. A Pécsi Tudományegyetemen végzett filmelmélet és pedagógia szakon, jelenleg az ELTE Neveléstudományi Intézetében óraadó. 2012 februárjától önkéntesként, 2013 szeptembere óta pedig a Vodafone főállású angyalaként dolgozik az Igazgyöngy Alapítványnál. Hetente három-négy napon egy kis kelet-magyarországi faluban, Toldon segíti a gyermekek tanulását.
