A HA-MOI azóta volt Abdán, 2011-ben néhány repülésrajongónak, élükön Kovács Ferenccel, a Debreceni Csoport Húsipari Kft. műszaki igazgatójával sikerült megakadályoznia, hogy a gépet szétvágják.
A repülőt kiszabadították a hegesztések fogságából, s évekig várta sorsa jobbra fordulását, mígnem egy fiatalokból álló társaság, a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) segítségével helyet találtak neki a Kassai Repüléstörténeti Múzeumban. – Kassán vállalták a gép renoválását, amelyben ezt követően magyar repüléstörténeti kiállítás nyílik majd, de a gép magyar tulajdonban marad – mondta Samu Ádám, az LKK szóvivője.
A gépet hétfőn este szállították Kassára, szárnyak nélkül. A jó kiállításért cserébe a kassai múzeum Tu-154-es alkatrészeket ad a magyar repülésrajongóknak, amelyeket a Somogyi-Tóth Dániel és Samu Ádám által vezetett LKK egy nagyszabású projekthez használ majd fel: renoválják ugyanis a ferihegyi Aeroparkban található Tu-154-es sugárhajtású gépet. (Repülni ugyan nem fog, de olyan állapotba hozzák, amely egyedül Budapesten lesz képes bemutatni a Tu-154-es típus szépségeit.)
A szóban forgó Il-18-asból egyébként hét repült a Malév flottájában, 6500 kilométert is meg tudott tenni. Igen gazdaságos, s az akkori viszonyok között modern gépnek számított. Köztük is a HA-MOI történelmi repülő volt: ezzel fordult elő, hogy egy és ugyanazon a járaton fejezte be pályafutását egy légitársaságnál egy kapitány és egy repülőgéptípus. Ilyen nagyon ritkán fordul elő.
|
HA-MOI lajstromjelű Il-18-as repülőgép Abdáról Kassára szállítása
LKK / Fotó |
1989. január 25-én reggel hét órakor befejeződött Ferihegyen a HA-MOI rakodása. Sem a szállítmány (bábolnai jércék), sem a célállomás – az algériai Constantine repülőtere – nem számított különlegesnek, ám a géphez gördülő mikrobuszban a személyzet tudta, különleges útra vállalkoznak. Gratzer kapitánynak 42 éves pilóta-pályafutása ért véget ezen a napon, míg a HA-MOI 22 év és 35 ezer repült óra után került ki véglegesen a forgalomból, s ezzel a Malév egyben búcsút vett az 1960 óta üzemeltetett Il–18-as típustól is. Gratzer Károly nyugdíjazását követően még hosszú évekig aktívan segítette a Malév Repülőklub munkáját – írta a különleges repülőjáratról Földesi László, aki lejegyezte annak történetét.
Budapesti megérkezésünkkor az állóhelyen Jahoda Lajos vezérigazgató és Mónus Ferenc főpilóta köszöntötte a búcsúzókat, majd következett a pezsgős locsolás, és az orrfutón virágot helyeztek el. A gép még háromszor repült: másnap kétszer, a dolgozókkal a fedélzetén emelkedett a levegőbe. Ezt követően tévéreklámokban kerestek gazdát a gépnek, majd miután egymillió forintért elkelt, a pápai reptérre repülték át, ahonnan kamionokkal szállították el hónapok múlva, egy havas téli napon. Onnan került az Elvis Parkba.
