A nő néhány nappal letartóztatásuk után szabadult is, ám a svájci Gyermek és Felnőtt Védelmi Hatóság (KESB) nem adta át a gyerekeket sem az anyjuknak, sem a nagyszüleiknek.
A kicsiket egy átmeneti otthonba helyezték el, ahol a nő hetente háromszor meglátogathatta őket. Az öt éves kisfiúról időközben megállapították, hogy viselkedési zavarai vannak és elmaradt a pszichoszociális fejlődésben, amit a szakemberek azzal magyaráztak, hogy család (a hitelezői elől menekülve), állandóan változtatta a lakhelyét.
A hatóság csak karácsonyra engedte haza Nicolast és Alessiát az anyjukhoz aki tudta, nagyon össze kell kapnia magát, hogy nála maradhassanak.
„A gyerekek már sugárzó arccal vártak. Az autóban azt kérdezték, hogy végre haza mehetnek-e és mi mind azt mondtuk, igen. Imádták, hogy végre felvehették a saját ruháikat. A kisegérkém egy leggings választott és a kedvenc ruháját, Nicolas pedig egy rövidnadrágot és pulcsit. Fültől-fülig csupa vigyorgás volt mind a kettő. Nevetnem kellett. Végre visszakaptam a kis drágáimat, és soha többé nem hagyom el őket."
A nagy öröm hamarosan végtelen aggodalomba csapott át. A nő rettegett a gondolattól, hogy a gyerekeket január 4-én (ahogy arról hivatalos tájékoztatást kapott) újra elviszik tőle és ezzel megszegi a szavát és összetöri a szívüket. Még azt is fontolóra vette, hogy hamis útleveleket csináltat és megszöknek az országból, erre azonban épp úgy nem volt pénze, mint egy állandó otthon fenntartására vagy Nicolas oktatására.
Az asszony, mint naplójában is írja, az őrületig kétségbe volt esve és már csak az ügyvédjében és a nyilvánosságban bízott, tette előtt négy nappal ugyanis írt egy levelet a Sonntagszeitung című hétvégi lapnak, melyben előadta a gyermekvédelemmel folytatott csatájának saját verzióját. Az email tárgya az volt: utolsó gondolatok.
Január 1-én este Natalie K. még küldött egy üzenetet is a szüleinek a Watsappon 21 óra 26 perckor:
A gyerekek már a mennyben vannak és most én is elmegyek.
Ezután a nő egyedül kiment az erdőbe, elült egy padra és egy késsel megpróbálta átvágni a saját torkát. Súlyosan megsérült, de nem halt meg. Később a naplójában azt írta:
„Miért tettem ezt? Puszta kétségbeesésből és anyai szeretetből. Meg akartam védeni a gyerekeimet egy szörnyű jövőtől."
Túl sok volt a hiba
„Világos, hogy Natalie K. mentális beteg volt. A gyermekvédelmi hatóságnak pedig meg volt a joga ahhoz, hogy kiemelje a gyerekeket az otthonukból. Azonban a nagyszülőket kicsit jobban be lehetett volna vonni a megoldáskeresésbe" – nyilatkozta a helyi médiában Frank Urbaniok igazságügyi szakértő, aki szerint a hatóságnak az ügyben kiadott közleményei megdöbbentőek és nem magyarázzák, hogy miért nem bízták a nagyszülők gondjaira a kicsiket. Urbaniok ugyanakkor azt is megállapította, hogy a nő, mivel úgy látta, hogy jogi úton vesztésre áll, az egyetlen megoldáshoz nyúlt, amivel biztosan nyer a hatósággal szemben, döntésében pedig a saját vágyát a gyermekei elé helyezte.
Sophie Marie Hömberg német pszichiáter, aki a gyermekgyilkossági esetek szakértője, tanulmányában azt vetette a svájci gyámhatóság, sőt, az ügyvéd szemére, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyták a tényt, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett gyermekgyilkosságok és a visszaélések kockázata jelentősen megnő az ünnepek alatt, illetve hétvégén. A pszichiáter szerint komoly szakmai hiba volt éppen a karácsonyi érzelmi megindultság közepén közölni az anyával, hogy január negyedikén otthonba viszik a gyerekeit.
A gyámhivatal egyébként azzal az indokkal vette el a gyerekeket, hogy a nő nem képes számukra az egészséges fejlődéshez szükséges állandó otthon biztosítani, ami a nagyszülők szerint objektíve nem volt igaz, mert Natalie főbérlője fizetési haladékot adott neki, Flaach város pedig a bürokráciát kikerülve nyújtott gyorssegélyt a számára. Az anya helyzete tehát korán sem volt reménytelen.
Egy nárcisztikus anya tisztulási kísérlete
A naplót (Natalie K. kérésére) Zoë Jenny svájci írónő dolgozta át könyvvé. A szerző a Pro Juventute nevű gyermek- és ifjúságvédelmi szervezet nagykövete. Az írónő ellenzi a KESB családromboló tevékenységét, a közösségi médiában is rendszeresen felszólal a szervezet túlkapásai ellen.
A könyvet a svájci Blick a múlt héten részleteiben elkezdte leközölni. A bejegyzéseket elolvasta Thomas Knecht törvényszéki pszichiáter is, aki szerint az asszony narcisztikus jellemvonásokat mutatott és ennek semmi köze nem volt a nyomorúságához. A könyv egyféle kinyilatkoztatás, ettől várta a tisztulást, a megkönnyebbülést, ami végül nem érkezett meg, ezért követett el öngyilkosságot.
A pszichiáter szerint ugyanakkor Natalie rendkívül intelligens is volt, jól manipulálja az olvasót, amikor úgy tesz, mintha úgy általában az anyák nevében nyilatkozna. A harcában mégis fontosabb volt neki, hogy megnyerje a csatát a gyermekvédelemmel, mint hogy a kislányát és a kisfiát megóvja.
