A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) jóvoltából csütörtökön durván két órán át szemlélhettük egy száz kilométerre eső, geometriailag szinte tökéletes tó partján, hogyan nem fog halat hat celebritás, pontosabban majdnem. A szokatlan rendezvénnyel egy viszonylag új attrakciót, az Állami Turista Horgászjegyet igyekeztek promotálni a szervezők, szerénytelen megítélésünk szerint a kelleténél lényegesen kimerítőbben.
hirdetés
A szerző felvétele NOL
A kalandot a Sárbogárd melletti Örspuszta Aranyponty című horgászcentrumában volt alkalmunk átélni. A helyi szervezők alaposan kitettek magukért: klassz nádtető alatt kifogástalanul terülő asztalkákkal, valamint hírességek – a kiváló műrepülő Besenyei Péter, a sokszoros úszóbajnok Cseh László, Mikó István színművész, Nagy Adrienn Megasztár-szereplő, Rákóczi Feri rádiós és Trokán Nóra, ugyancsak színművész – társaságában fogadták a messziről jött vándorokat.
Mint a meghívóból már kiderült: ők fognak itt versenyhorgászni.
Az asztalok lerablása közben megtudhattuk, hogy a mindig mókás Rákóczi Feri nyolcévesen volt először horgászni és aztán nagyon-nagyon sokáig nem, ti. mindjárt az első alkalommal lepisilte a villanypásztort, és ez erősen kedvét szegte, majd egy hivatali úr ecsetelte az újmódi horgászjegy múlhatatan előnyeit.
Az ismertető után voltunk bátrak megérdeklődni, vajon hogyan boronálódott ilyen szépen össze az élelmiszerlánc-biztonság a sporthorgászattal, mire nagyjából az jött ki, hogy a NÉBIH felügyeli a halászatot (is). Végül megállapodtunk, hogy onnan nézve már tényleg csak egy ugrás a horgászat, még akkor is, ha amúgy a a NÉBIH-nek az égvilágon semmi köze ahhoz, ki mit fog. De akárhogy is: mint elhangzott, az újmódi megoldás máris igen népszerű.
A szerző felvétele NOL
Egy őszes úr tartott eligazítást, aki mindmellesleg adott egy bravúros sallert a hagyományos állami jegynek (amelyről egyebek mellett tudni kell, hogy csak alapos felkészülés után, szakbizottság előtt tett izzasztó horgászvizsga után kerülhet az aspiránsok birtokába; valamikor réges-régen e sorok írója is részt vett a hivatkozott procedúrában, habár ez e sorok íróján kívül senkit sem érdekel), rámutatva, hogy a piros lámpás ház portáján se kell körülményes vizsgát tenni, bőven elég, ha kifizetjük, ami jár.
hirdetés
Ez persze okkal, s joggal vetette fel bennünk a kérdést: rendes dolog-é rászabadítani olyasvalakik népes, és pláne lelkes hadait szép magyar horgászvizeinkre, akik mondjuk nem tudják megkülönböztetni a paducot a harcsától, és 5.0-ás hármashoroggal járnak bucózni. De hamar meg lettünk világosítva: itt is van megmérettetés, egy húszpontos online tesztet kell kitölteni, két perc alatt. Megnyugodtunk. Az új jegyről, igen bőven itt olvashatnak.
A kijelölt horgászhelyekre vezető út mentén bóbiskoló nem-celeb horgászoktól megtudtuk, hogy speciel iszonyúan nem rág a hal éppen. Nyilván, ahogy az egyébként lenni szokott, gondoltam. tegnap még nagyon ment a ponty, még mindig izomlázuk van tőle, ma viszont semmi, csak pár nyomorult kis leszeg. De talán holnap. A beszámoló kellemetlen érzést plántált gyönyörűszép szívembe.
A jeles versenyzők elsőként szerelékeik összeállításával mutatták be rátermettségüket, avagy annak az ellenkezőjét, majd nagyjából fél egykor elkezdődött e nagyszerű, kulturált szabadidős tevékenység legjellegzetesebb fázisa, a várakozás, amelyet részben Turista Állami Horgászjegy jelzetű székeken próbáltak meg kibekkelni az egybegyűltek.
A szerző felvétele NOL
Egynémelyek persze igyekeztek gondoskodni róla, hogy gyorsabban teljenek a percek, Rákóczi Feri újságírói érdeklődésre például újra elmesélte a villanypásztoros esetet, Besenyei Péter pedig, jószívűen megosztotta a környülállókkal a pólóján is reklámozott energiaital-készletét – de kezdett egyre laposabb lenni a produkció.
A legnagyobb izgalomban akkor részeltettünk, amikor Mikó István fogott egy beszakadt szereléket (lásd: cájg), valamint amikor golfkocsival sört és vizet hoztak a tikkadó közönségnek.
hirdetés
Telt-múlt az idő, a lángoló magyar nyár pipacsot égetett a kövér határra, a halak továbbra sem igyekeztek felhívni a figyelmet a jelenlétükre. Aztán háromnegyed kettőkor egyszer csak nem hittem a fülemnek. Egy vezető beosztásúnak látszó úr utasítást adott szűkebb környezetének: hozzatok halakat. Jó vicc – legyintettem egy nagyot.
Egy óra múlva azonban kiderült, hogy nem vicc és annyira nem is jó. Újra felbukkant az említett golfkocsi, amelyről egy ember halakkal telepakolt hálót szedett le. Négy nagyobb pontyot öntött ki a fűre, mint kiderült, fényképezkedés céljából. A celebritások először ellenkeztek, nem ékeskednek ők idegen halakkal, morogtak, de aztán engedtek a sajtó nyomásának és felvették a kért pózokat. Kíváncsi vagyok a képaláírásokra.
A napot végül a csapat leghíresebb horgásza, Besenyei Péter mentette meg: a teríték kíméletes visszahelyezése után nem sokkal tényleg fogott egy pontyot. – Egy kiló talán megvolt, nem? – kérdeztem a kijáró tisztelet hangján. – Szűken – válaszolta a világhírű sportember, úgyszintén.
Lutri
A betlizésről valójában senki sem tehet, főleg nem a versenyzők. De az ötletgazdák azért megkérdezhették volna, mondjuk egy horgásztól: vajon mennyi esélye van, hogy nyáron, melegben, amikor a szél se rezdül – pláne alig valamivel déli tizenkettő után – látványos zsákmányt tudnak majd mutatni a kameráknak. Nem túl sok – mondta volna nekik a szakember minden bizonnyal, még egy tisztességesen telepített tavon sem. A horgászat mifelénk mindig lutri – egyébként ezért is szép. Ha tehát a hivatal továbbra is a celeb-versenyt tartja a legjobb promóciós formának, a magunk részéről inkább egy kanadai lazacozást vagy egy karibi kardhalazást javasolnánk. Tuti, hogy ott leszünk.
