A londoni show kurátora, Petra Giloy-Hirtz igyekezett a leghívebben követni a fotók elrendezését, ahogy azokat –Hopper életében – egyetlen alkalommal közszemére tették a texasi Fort Worthben lévő Art Center Museumban. Ahogy ezt a Királyi Művészeti Akadémián, a sajtó képviselői előtt a halk szavú német művészettörténész és irodalmár érzékeltette, a kiállított fényképek 1961 és 1967 között készültek, abban a hat évben, amikor Hoppert heroinfogyasztása miatt persona non gratává, nemkívánatos személyiségnek minősítették az amerikai filmvilágban. A fotózás kiutat jelentett a sokoldalúan tehetséges művész számára, miután Bel Air-i háza porrá égett, és a tűzben festményei és költeményei is megsemmisültek.
A nagy hollywoodi lázadók, fenegyerekek közé sorolt Hopper a „kitessékelt korszaka” alatt nem kevesebb mint 18 ezer fényképet készített. A Királyi Művészeti Akadémia sivár falain olvasható beszédes idézetek egyikéből kiderül, hogy a fényképezéssel a turbulens hatvanas évek dokumentálása volt a célja. – Egy fillért nem kerestem ezekkel a fotókkal. Pénzbe kerültek nekem, de legalább életben tartottak –indokolta, hogy miért vett a kezébe fényképezőgépet.
|
| Martin Luther King 1965-ben / Dennis Hopper |
Rövid fotóskarrierje során –1967-ben, harmincegy éves korában befejezettnek tekintette e tevékenységét – Hopper naplószerűen örökítette meg a körülötte zajló eseményeket. Találni köztük lírai, humoros, játékos, bensőséges és „csillogó” fotókat. Petra Giloy-Hirtz is jól tudja, hogy a látogatók érdeklődését első helyen a sztár fotók kötik le. Dennis Hopper színészek és rendezők legszűkebb baráti köréhez tartozott, így nem csoda, hogy a lágyzselatin-rétegű, ezüst nagyítópapírra nyomtatott kópiákon olyan nagyságok jelennek meg, mint Paul Newman, Dean Martin, John Wayne, Jane Fonda és a színésznő volt férje, Roger Vadim. A fotók egy másik különleges csoportja Hopper szoros kapcsolatát eleveníti fel a nyugati és keleti parti minimalista, pop art és alternatív művészeti mozgalmakkal. A képek tanúsága szerint Andy Warhol, Robert Rauschenberg és Roy Lichtenstein egyaránt a lelkes műgyűjtő Hopper baráti körébe tartozott. Meglepő viszont, hogy rendszeresen eljárt a fekete polgári jogi mozgalom megmozdulásaira. Néhány közeli felvétellel szokatlan megvilágításba helyezi Martin Luther Kinget, akit elkísért az 1965-ös alabamai menetelésre.
Petra Giloy-Hirtz szerint Dennis Hopper egyszerre fejezte ki az 1960-as évek lázadó szellemét és előzte azt meg. Fotográfiai hagyatéka feltétlenül azt jelzi, hogy „komolyan vette, és becsvágyó fényképész volt. Nem úgy kell kezelni, mint egy a képzőművészetbe és a fotóművészetbe belekontárkodó színészt, hanem olyasvalakit, aki egy másik médiumon keresztül is ki akarta magát fejezni. A fotók ellensúlyozzák az őrült, vakmerő, önpusztító hippi imázsát. Ami később jött”.
