Ballon-, tengerész- és szafarikabát, nadrágkosztüm, szmoking. Ruhadarabok, amelyek a francia divattervező, Yves Saint Laurent vakmerősége nélkül nem válhattak volna a mai modern nők ruhatárának alapelemeivé.
Az öntudatos és erős nő, ahogy 1967-ben Yves Saint Laurent, s ahogy 2012-ben egyik utódja, Hedi Slimane megalkotta www.ysl.com / AFP/archív |
Az 1936-ban, az algériai Oránban született kreátor nemcsak a divatról, de a nőiességről alkotott koncepcióinkat is újraírta a XX. század második felében. Elsőként alkalmazott színes bőrű modelleket a kifutón, mutatott be fedetlen kebleket, merített ihletet az egzotikumból. – Míg a szabadságot Coco Chanel, addig az erőt ő adta a nőknek, nyilatkozta a 2008-ban elhunyt mesterszabóról élettársa és mecénása, Pierre Bergé, akinek oldalán Saint Laurent demokratizálta a divatot. 1966-ban ő nyitotta meg a világ legelső luxuskonfekció butikját, a Szajna bal, a párizsi nagypolgárságtól akkor még messze eső partján, a Rive Gauche-on.
Hat évvel a mester 2008. június elsején bekövetkezett halála, és számtalan dokumentumfilm után idén Franciaországban két életműfilmet is forgattak a zseniális, azonban roppant ellentmondásos karakterű tervezőről. Míg a Jalil Lespert rendezte, Pierre Niney főszereplésével készült Yves Saint Laurent a befolyásos Bergé áldásával és hetvenhét (!) eredeti kosztümmel készült el, addig a Saint Laurent-t az egykori élettárs élesen bírálta. Szerinte a Gaspard Ulliel megformálta főhős távol áll a valóságtól, s ezért Bergé nem hezitál pert indítani a Bertrand Bonello által rendezett film alkotói ellen. Bár a két produkció két különböző irányból közelíti meg a kreatív személyiséget, mindkét film ugyanazt a kérdést teszi fel: mekkora árat fizet a zseni zsenialitásáért? – Megkoronáztatok, pedig tudjátok, hogyan jártak a francia királyok – reagált töretlen sikerére a már súlyos alkohol- és kábítószer-problémákkal küzdő Saint Laurent az 1980-as években.