 |
| Ilya Naymushin / Népszabadság |
A kutatás vezetője, Dr Nina Kraus a BBC-nek elmondta, a hetente legalább öt órát kitöltő csoportos zenei foglalkozások (ének és hangszeres játék) megakadályozták az olvasási teljesítmény romlását. A szegényebb környékek oktatási intézményeiben ugyanis ezek a készségek a gyerekek korának előrehaladtával fokozatosan romlanak, holott ennek épp fordítva kellene történnie a magasabb szintű tananyag befogadásához.
Egy másik, tizenévesekből álló csoport két éven át minden oktatási napon zenekari vagy énekkari próbán vett részt. Esetükben zenével egyáltalán nem foglalkozó kontrollcsoporthoz képest gyorsult és pontosabbá vált a beszédhangok felismerése, főleg akkor, ha háttérzaj nehezítette a megértést. Az eredményeket az agyhullámok megfigyelésével támasztották alá.
Szegények vs gazdagok
A kutatók úgy találták, hogy az eltérő életkörülmények miatt a szegény sorból származó gyerekek agya másként fejlődik, mint a tehetősebb családban születteké, ami meglátszik az iskolai teljesítményen is. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű, elszegényedett környéken élő anyák gyerekeinek „zajosabb” a neurális aktivitásuk. Ez magyarázhatja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek miért küzdenek figyelemzavarral, ami rontja a teljesítményüket a koncentrációt igénylő feladatokban.
A zenei képzés viszont úgy módosíthat az idegrendszer működésén, hogy ezek a gyerekek jobban teljesítsenek az iskolában, és segíthet kiegyenlíteni az eltérő háttér okozta különbségeket.
A lényeg a rendszeresség
Azt több kutatás is bebizonyította, hogy a zenetanulás jótékonyan hat az agyi idegpályák fejlődésére. Egy éveken át folyó kísérlet például arra jutott, hogy a rendszeres hangszeres gyakorlás erősítheti a jobb és a bal agyfélteke közötti kapcsolatot.
A Harvard Egyetem agykutatója, Gottfried Schlaug professzionális zenészek agyának vizsgálatakor már 1995-ben kimutatta, hogy azonak, akik hétéves koruk előtt kezdtek el játszani valamilyen hangszeren, általában megvastagodott az agy úgynevezett kéregteste. A corpus callosum mintegy információs szupersztrádaként funkcionál a két agyfélteke között, a vastagabb kéregben pedig több az idegsejtek közötti kapcsolat.
A hangszeres játéknak azonban nemcsak gyerekkorban van jótékony hatása az agyműködésre, későbbi életkorokban is több pozitív előnye lehet, ugyanis képes új ideigpályákat kiépíteni.
A ritmus a Parkinson-kóros és az agyvérzésen átesett betegeknél is képes stimulálni azon agyi területeket, amik segítenek a biztonságosabb mozgásban és az elvesztett egyensúly visszanyerésében. Barbara Thompson világhírű szaxofonművész-zeneszerző például még 14 évvel azután is képes volt színpadon játszani, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála.
