Maynard nehéz döntésre szánta el magát: férjével San Franciscó-i otthonából az Oregon állambeli Portlandbe költözött, hogy legálisan kaphassa meg a gyógyszert, amellyel – ha akarja – örökre elaludhat, véget vetve hat hónapnál nem hosszabbra becsült életének. Mint mondja, nem a borzalmas fejfájás vezetett az elhatározásához. Egyik reggel ránézett a férjére, és tudta ugyan, hogy ki ő, de nem volt képes felidézni a nevét. Ekkor döntött úgy, hogy elmegy a kórházba és felíratja a gyógyszereket, amelyeket azóta is a táskája mélyén, egy kis dobozkában őrzött.
„Senkinek sem mondanám, hogy válassza a kegyes halált. A kérdésem az: Kinek van joga azt mondani, hogy nem érdemlem meg a választás lehetőségét? Hogy heteken vagy hónapokon át borzalmas fizikai és lelki fájdalomtól kell szenvednem?” - írta a CNN-nek.
Maynard az asszisztált öngyilkossághoz való jog szószólójává vált. Az Egyesült Államokban három államban - Oregonban, Washingtonban és Vermontban - törvényes a kegyes halál gyakorlata, amely engedélyezi a végstádiumú betegeknek, hogy önként kérjék és meg is kapják azokat a gyógyszereket, amelyek fájdalom nélkül a halálba segítik őket. Montanában és Új-Mexikóban bírósági határozat alapján írhatják fel az orvosok a halálos dózisú gyógyszereket, ám ezen két államban még nem foglalták törvénybe a lehetőséget.
A kegyes halált azok kérhetik, akiknek mentális állapota kifogástalan, és legalább két szakorvos úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a páciensnek kevesebb, mint fél éve van hátra. Tavaly Oregonban 71 ember döntött az asszisztált öngyilkosság mellett, az átlagéletkoruk 71 év volt, egyikük sem volt 35 évnél fiatalabb.
A törvény ellenzői általában morális és vallási okokra hivatkozva utasítják el az asszisztált öngyilkosságot, mondván, az élet kioltása bűn, amellyel a hozzátartozók vissza is élhetnek. Sokan a depresszióval küzdő betegekért aggódnak, tartva attól, hogy ők a törvény adta lehetőséget kihasználva vetnek véget életüknek.
„Az asszisztált öngyilkosság akkor tűnik helyénvalónak, ha egy bizonyos személy helyzetét vesszük szemügyre, de ha a nagyobb képet nézzük, akkor láthatjuk, milyen veszélyei és kockázatai vannak" - idézi a Washington Post Marilyn Goldent, a Fogyatékkal Élők Jogainak Oktatásával és Védelmével Foglalkozó Alapítvány vezető politikai elemzőjét, aki úgy véli, hogy ha az orvosi segítséggel elkövetett öngyilkosság törvényes keretek között működhet is, néhány ember élete veszélybe kerülhet hibák és visszaélések miatt.
A témában megoszlik az emberek véleménye. A New England Journal of Medicine tavaly több mint 1700 egészségügyi szakembert kérdezett meg, és a felmérése szerint a megkérdezettek 67 százaléka ellenzi az asszisztált öngyilkosságot. A Pew Research ugyancsak 2013-as eredményei szerint az amerikai felnőttek 47 százaléka támogatja az orvosi segítséggel elkövetett öngyilkosságot, a 49 százaléka pedig ellenzi azt.
A Gallup-felmérés arra jutott, nem mindegy, hogyan teszik fel az asszisztált öngyilkosságról és az eutanáziáról szóló kérdést, „amennyiben segítség a haldoklásban” névvel illetik, akkor a megkérdezett amerikaiak túlnyomó többségének, 70 százalékának a támogatását élvezi, de csupán 51 százalék támogatja, hogy „az orvos segíti a pácienst az öngyilkosság elkövetésében”.
„Le sem tudom írni, milyen megkönnyebbüléssel jár, hogy nem úgy kell meghalnom, ahogy megjósolták. Hogy az agydaganat majd teljesen eluralkodik rajtam” – nyilatkozta Maynard abban a videoüzenetben, amellyel a Compassion & Choicest támogatja. Néhány hónappal korábban arról beszélt, megvárja férje születésnapját, október 26-át, a múlt héten, ebben az október 29-én közzétett videójában pedig a könnyeivel küszködve mondta, hogy még mindig boldog, sokat nevet és nem érzi, hogy eljött volna az ő ideje. November 1-jén határozott úgy, hogy véget vet a szenvedéseinek.
