A roncsokat a terület gondnoka, Omar Oporto találta meg, amikor észrevette, hogy egy repülő szárnya mered ki a földből. A gép többi része a felszín alatt volt eltemetve a mára jelentősen megcsappant vízszintű tó medrében.
„Miután a gondnok értesített minket, elmentünk a helyszínre, és megbizonyosodtunk róla, hogy amit látunk, az a jobboldali szárny vége, és a motor egy része. A terület nagyon meszes-homokos arrafelé, és mivel nem voltak nálunk megfelelő eszközök, kézzel kezdtünk el ásni" – nyilatkozta a mentés egyik résztvevője, Julián Bochatey.
Az argentin sajtó szerint a holttesteket még a baleset után megtalálták, csak a gépnek veszett nyoma.
Mint tűt a szénakazalban...
A Colhué Huapi rendkívül agyagos és zavaros vizű, enyhén sósvizű tó, melynek felületi kiterjedése 810 négyzetkilométer, átlagos mélysége viszont mindössze 2 méter. Szzomszédja, a tőle mintegy 12 kilométerre fekvő, kiterjedését tekintve majdnem fele akkora, de jóval mélyebb Musters. A patagón területen fekvő, folyók által táplált tavak Argentína ritkán lakott középső részén terülnek el. Mapucse nyelven a Colhué azt jelenti, vörös, vagy vörös hely, Huapi pedig sziget. A mapucsék alkotják Dél-Amerika egyik legjelentősebb őslakos csoportját, földjük Chile középső részén és Argentína nyugati peremén terül el. A tó neve utalás arra, hogy a vízben felhalmozódó rengeteg agyag kis szigeteket alkot. A sekély, mocsárral szegélyezett állóvíz felszínét gyakran borzolják heves szelek, emiatt is olyan zavaros.
A tektonikus eredetű Musters egy híres patagóniai kalandorról, George Chaworth Mustersről kapta új nevét 1876-ban, de a szintén ezen a területen őslakos tehuelcse népcsoport Otrónnak nevezte. Az elmúlt hetven éven mind a két tó, de különösen a drasztikusan száradó Colhué Huapi veszélyeztetett élővizekké váltak a folyószabályozás és lakossági illetve ipari célú vízkinyerés miatt.
A kisrepülőt egy olyan helyen találták meg, mélyen a kiszáradt iszaprétegbe fúródva, amit ötven évvel ezelőtt még víz borított, s a roncsok után való kutatás a tó természeti sajátosságai miatt olyan lehetett, mint tűt keresni a cérnakazalban. Ráadásul a keresőknek arról sem lehetett sok fogalma, hogy hol nézzenek körül.
Egy repülési szakértő a Népszabadság kérdésére felelve elmondta, hogy a kor navigációs eszközeit és módszereit használva még az sem biztos, hogy a pilóta pontosan követte az előre leadott repülési tervet. Meglehet, hogy 50-100 kilométerrel is eltért attól valamelyik irányba.
