Sajnos egy fogadást elbuktam a Sybill bemutatóján. Biztos voltam benne, hogy az előadás végén Kerényi Miklós Gábor, aki nem rendezte a darabot, és immár nem is a színház igazgatója, csupán a rokonai szerepelnek az előadásban, de ez az Operett jelenlegi állapotában szinte elkerülhetetlen, nem fog a színpadra perdülni, és afféle porondmesterként nem osztja meg magvasnál magvasabb gondolatait a nézőkkel. Alulbecsültem a művészeti igazgató szereplési vágyát, van ilyen.
Viszont legalább értem, miért olyan nagy öröm most a függöny után sürögni-forogni a színpadon. Mert a siker nagy és megérdemelt: a Sybill kifejezetten jó előadás. Kell hozzá egy kis idő, hogy az ember ezt elfogadja és tudomásul vegye, végül is a nyitány és a darab elején a kórus meglehetős ziláltsággal hangzik fel, de az vessen magára, aki a nyitányokért szokott az Operettbe járni. Egyébként meg itt is történik valami különös, kezdetben, épp a nyitány alatt az öregek otthonát nézzük, mindenféle átvitt értelem nélkül, rozoga, ősz emberek téblábolnak a színpadon, mintha csak azt akarnák mondani: az operett nem halott, de ez már csak idő kérdése. Aztán az egyik ősz hajú asszony felpattan a megfelelő zenei pillanatban, igen, róla szól ez a történet, hát nézzük, mi is történt negyven-ötven évvel korábban nagy Oroszországban.
Látszólag él a Csárdáskirálynő-probléma, nem tudni, mi az, amit játszanak. Megírták, átdolgozták és most újra átdolgozták, csak ezen a változaton nincs nagyon mit vitatni. Annyira jól funkcionál és annyira vicces, hogy egy idő után az ember azt érzi, mintha a zene kissé zavarná a darabot. Egészen jó vígjáték, keresztbe szerelmekkel, pompásan megoldott Poire-figurával, Kocsis Dénest illeti ezért a dicséret, aki nem a táncos-komikusok idétlenségével hódít, hanem amolyan ideges mai férfi, túlérzékeny és megfázásra hajlamos, ráadásul képtelen megjegyezni a dezertált cári testőr álnevét, ettől majdnem lebuknak, de aztán további neurózisból gondoskodik róla, hogy tényleg lebukjanak. Ehhez képest némileg porosnak tűnik olyan rímekkel énekelni, hogy szerelmesem-engedelmesen.
 |
| Mészáros Árpád Zsolt (középen) és Fischl Mónika (jobbra) Marjai János / MTI |
