És a magyar intézet?
- A Balassi Intézetnek New Yorkban nem áll rendelkezésére olyan infrastruktúra, hogy a Goethe modelljét kövesse. Ezért a svájci modell felé kell elmozdulnunk, annál is inkább, mert a közönség éles szemmel szúrja ki a konzervprogramokat. Ha csak kiutaztatunk egy kiállítást vagy együttest, és nem próbáljuk meg beágyazni az itteni környezetbe. Mondjuk, a Fesztiválzenekar vagy az Állami Népi Együttes brandje elég a sikerhez. De ezek kivételes esetek. Igyekszünk olyat kitalálni, amely illeszkedik a város kulturális logikájába, talán alakítja is valamelyest. Az érkező együtteshez keresünk amerikai vendégművészt. A legtöbb magyar művésznek van szakmai presztízse, amerikai kapcsolata, csak aktivizálni kell őket. Egy-egy villanás erejéig kell feltűnnünk a város kulturális radarján. Ez New York, az egy estére jutó 500 színházi előadás, 60 kiállításmegnyitó és 350 koncert városa.
|
A Tünet Együttes Apropó 2.0 című előadása az amerikai környezetbe illesztve
Marina Levitskaya |
Beválik ez a „megfűszerezés”?
- Tánc címmel tavaly kortárs táncművészeti és mozgásszínház-sorozatot mutattunk be az Abrons Arts Center nevű független színházzal és művészeti központtal közösen. Három előadást lehetett látni, illetve a Tünet Együttest bemutató vetítést, amelyet a vezetőjükkel, Szabó Rékával folytatott beszélgetés egészített ki. A három előadás Jano Vinarsky, a kiváló szlovák táncművész részben Krasznahorkai László szövegeitől ihletett darabja, Hód Adrienn csapatának, a Hodworksnek és a Radioballet, vagyis Egyed Bea és Újvári Milán duójának fellépése volt. Nem grandiózus, hanem töprengő, vívódó, a testekkel és mozdulatokkal komplex üzeneteket közvetítő darabok voltak. Mindhárom előadásról kritikát közölt a The New York Times. A The New Yorker, a művelt középosztály legfontosabb orgánuma is külön kiemelte őket az ajánlójában, még ha néhány baráti poént meg is eresztett az előadások „túlzott összetettségéről”.
A kulturális intézetek hálózata átkerült a külügybe, a koncepció is megváltozott valamelyest: fokozottabban figyelembe kell venni külgazdasági szempontokat.
- Valóban folyik ilyen munka, a Balassi-hálózat kormányzati újrapozicionálása. Kicsit hosszabb távra, egy évre tudunk most előre tervezni az eddigi negyedéves ciklus helyett, ez szerencsés fejlemény. Amire a legnagyobb szükségünk van, a finanszírozás kiszámíthatósága, hogy a helyi intézményekkel felelősen együttműködhessünk. A külgazdasági szempontok figyelembevétele nem jelentheti azt, hogy a kultúrdiplomáciát, kulturális stratégiát alárendeljük a befektetésösztönzés valamilyen vélt szempontjának, pláne nem, hogy egyszerűen hegedűszót szállítunk egy kereskedelmi megbeszélést követő fogadásra. Ilyen igény nem is mutatkozik. Ugyanakkor érdekes lehet kreatív ipari és információs cégek bevezetése a helyi közegbe, feltéve, hogy nem szimpla üzletszerzési roadshow-ról van szó. A nem alkalmazott jellegű magasművészet sem szorulhat vissza, egy ilyen döntés komoly presztízsveszteséget kockáztatna. A presztízs pedig jól konvertálható tőke, ebben az értelemben minden kulturális tevékenység hosszú távú befektetés.
Kultúrhálózat mozgásban
A Balassi Bálint Intézet koordinálta intézményhálózathoz 21 – többségében európai – országban 23 külföldi magyar kulturális intézet tartozik. Az amerikai kontinensen a New York-i intézet az egyetlen. A rendszerben nagy mozgás várható. A 2010 nyara óta a Balassit irányító Hatos Pált a nagy tervekkel érkező Hammerstein Judit – az előző Orbán-kormány kulturális helyettes államtitkára – váltotta. Egy sor igazgatóváltás még Hatos mandátumának elején lezajlott, Halász János parlamenti államtitkárként az Országházban fejezte ki örömét, hogy befejeződött az előző kormányzat által kinevezett vezetők működése. Mostanában újabb igazgatóknak járt vagy jár le a mandátuma: Újdelhi, Párizs, Pozsony, Prága, Szófia és Varsó érintett ebben. Nincs vezetője a berlini és az isztambuli intézetnek sem.
