galéria megtekintése

Vidám opusz

0 komment


Hegyi Iván

Rocksorozatunk következő epizódjában a 80-assal kezdődő évek egyszámos felfutásait elevenítjük fel Ausztriától Skóciáig, Brazíliától Tunéziáig.

Hanyas vagy? Huszonnyolcas! Szilágyi György 1976-ban, Kálmán György avatott tolmácsolásában felhangzó rádiómonológja jutott az ember eszébe 1980-ban, amikor a Lipps Incorporation Funkytown című száma huszonnyolc országban vezette a sikerlistát. (Nagy-Britanniában azonban csak a második helyre került.) Az együttes minneapolisi volt, a dal azonban New Yorkról szólt. Nem csoda, ha felfigyeltek rá: Cyn­thia Johnsont, a banda énekesnőjét a Hanyas vagy?-premier évében Minnesota állam fekete szépségkirálynőjének választották. A 35 millió vásárló egy része úgy hallgatta a korongot, hogy közben a borítót bámulta...

Aneka nem a saját, hanem lemeze megjelenésével keltett feltűnést, mivel skót folk­énekes létére jött elő az ázsiai, a diszkó- és a new wave-stílust egyaránt magában hordozó dallal, a ­Japanese boyjal. A szám szerzője a jó néhány Shakin' Stevens-slágert is jegyző Bob Heatlie volt, akivel a neotonos Csepregi Éva 1992-től együtt élt Edinburgh-ben – sőt gyermeket is szült neki –, miután korábbi élettársa, a popügyi kultúrfelelős Erdős Péter 1990-ben meghalt. Az 1981-es születésű Japán fiú a lista élére ugrott az Egyesült Királyságban, de előadója hamarosan levetette az Aneka művésznevet, és visszaváltozott a skót felföld Mary Sandemanjévé.

Akkoriban a keleti blokkban mondogatták gyakran, hogy da, da, da, míg egy 15 ezer lakosú német kisváros nem különösebben szellemes elnevezésű zenekara, a Trio 1982-ben ki nem jött a hasonló című számmal. A zenét a gitáros Gert Krawinkel, a szöveget a billentyűs Stephan Remmler írta. A Nagy-Britanniában a második helyre felszökő nóta a világ rocktérképére helyezte az előadó hármast, valamint az alsó-szászországi Grossenknetent.

 

Belehúztak az osztrákok is: a grazi Opus a zenekar tizenegyedik születésnapjára – 1984 szeptemberére – komponálta a Live Is Life-ot, amely az 1980-as évek végén a Napoli futball-, a 2010–11-es évadban pedig a New York Islanders hokicsapatának kabalanótája lett. Közben milliók dúdolták, sőt üvöltötték szerte a világon: Live is life, na-na-na-na-na... Az Opust pedig nemrégiben az a kitüntetés érte, hogy a Status Quo európai turnéján a legendás angol rockformáció előzenekara lehetett. A bécsi Falco viszont már csak odafenn játszhat: alig negyvenesztendős korában meghalt, miután kocsijával – alkoholos és kokainos befolyásoltság alatt – busszal ütközött a Dominikai Köztársaságban. Huszonnyolc évesen, 1985-ben még a második német anyanyelvű listavezető volt az Államokban a Rock Me Amadeusszal, és az első abból a szempontból nem számított, hogy Bert Kaempfert 1961-ben instrumentális számmal, a Wonderland by Nighttal andalította el Amerikát. A hamburgi muzsikus az éjszaka specialistájának mondható: a Frank Sinatrának írt Strangers in the Nighttal szintén a legmagasabbra jutott a tengerentúli toplistán.

F. R. David, a tunéziai születésű francia gitáros-énekes viszont Euró­pában hódított. Noha volt egy David Explosion elnevezésű zenekara, az igazi robbanást az 1981-ben felvett, ám csak 1983-ban közreadott Wordsszel érte el. A nóta csupán a címében azonos a Bee Gees 1967-es, örökzöld dalával, de így is merészség kellett az egyezéshez. A brit lajstrom második helye azonban az ­Elli ­Fitoussiként anyakönyvezett vakmerő előadót igazolta...

Némi bátorságra ahhoz is szükség volt, hogy John Parr utólag bevallja: nem nézte meg a St. Elmo tüze című filmet. Pedig ahhoz a mozihoz készítette a hasonló című számot – a zeneszerző David Fosterrel – az énekes-szövegíró. Amúgy a St. Elmo tüze egy bár elnevezése, Bobby McFerrin édesapja pedig a Metropolitan első afroamerikai énekese volt. A fiú is komoly zenésznek tanult, negyedszázada karmesterként lép a pódiumra, többször vezényelte már a New York-i és a londoni filharmonikusokat is. Ennek fényé­ben gondoljunk vissza a Don't Worry Be Happy című opuszra, amely az USA-ban nemhogy listavezetővé vált, de egyenesen az év dalává avatták 1988-ban.

Don't worry be happy / Na-na-na-na-na...
Don't worry be happy / Na-na-na-na-na...

Két évvel korábban Brazíliában Marcia Ferreira, a Belo Horizonte-i szerző-énekesnő Chorando se foi című dalát dúdolták, s nem csoda, ha a számot felfedezte a Kaoma elnevezésű együttes, annak komponistája-énekese, Loalwa Braz ugyanis brazil volt. A gitáros Jacky Arconte Guadeloupe-ról, a basszgitáros Chyco Dru Martinique-ről származott; egzotikus zenészcsapat gyűlt egybe, az biztos... A számból pedig világslágert csinált 1989-ben. Ki hitte volna, hogy elérkezik az idő, amikor dél-amerikai tánczenére ringatóznak Finnországban, Norvégiában, Svédországban vagy Ausztriában és Svájcban, azaz nem handabandázik, aki azt állítja: Skandinávia és az Alpok lambadázik...

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.