A színek rejtélyeiről szól az Iparművészeti Múzeum új tárlata. Az volt a kiállítás koncepciója, hogy a zöld, a kék és a piros legszebb tárgyi példáit válogatják elő a hatalmas raktárból. Ki tudná megmondani, hogy miért, de zöld színűből van a legtöbb.
Miért szerették szinte minden korban a zöld tárgyakat? Talán mert a nyugalmas természetet hozta el a lakásba. Jó példái ennek a XVII. századi természetutánzó faliszőnyegek, a verdűrök. Az uránüveg fénye pedig mágikus és lenyűgöző. Rejtélyes, mert csodálatossága természetes körülmények között nem látszik. Normál fényben csak egy szerény sárgászöld üveg. UV-fény alá kell helyezni, hogy belső tüze felragyogjon. De akkor úgy világít, mint a régi rádiókon a zöld macskaszem vagy az abszint mámora. Sugárzása egyébként nem veszélyes. Ebből a különleges üvegfajtából egész kollekció látható. És nyilvánvaló, hogy ezek az üvegek a tárlat legvonzóbb tárgyai. Még kicsit játszani is lehet velük: a néző kapcsolgathatja a villanyt a vitrinjükben, így maga irányíthatja a varázslatot, ahogy az unalmas tárgyból világító látványosság lesz, és fordítva. És utána fedezi csak fel a többi tárgyat.
 |
| Az uránüveg fénye mágikus és lenyűgöző Szabó Miklós / Népszabadság |
Az, hogy egy tárgy miért zöld, miért piros, az nem a korstílusok divatkérdése volt, hanem inkább a technikáé, meséli Semsey Balázs, a Színek hangolva című kiállítás rendezője. Uránüveg például a XIX. század előtt nem létezett, a század elején kezdték gyártani egy cseh üveggyárban, de akkor még nem ismerték fluoreszkáló tulajdonságát, mert nem volt UV-lámpa. A rubinüveget viszont, melynek legragyogóbb változatát az üvegolvadékba kevert arannyal lehet előállítani, a drága előállítási költség miatt a polgárság nemigen tehette a vitrinjébe. Mígnem 1832-ben Friedrich Egermann tökéletesítette a rézrubinpácot, amellyel vékony rubinbevonatot lehetett előállítani a fehér üvegtárgyak felszínén. Ez az olcsóbb termék kedvelt is lett polgári körökben, főleg mint metszett fürdői emlékpohár.
