galéria megtekintése

Vérfürdő és vihar a Vígben

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 04. számában
jelent meg.


Szemere Katalin
Népszabadság

Újra a Vígszínházban rendez Alföldi Róbert. A hétvégi bemutató, a Julius Caesar főszereplőinek megint azokat a színészeket kérte fel, akiket évek óta: László Zsoltot, Stohl Andrást és Hevér Gábort. Már túlléptek az Alföldi vezette Nemzeti igazgatóváltásán, amíg csak tudnak, ilyen-olyan felállásban továbbra is együtt dolgoznak.

Ülünk a próbán, és látjuk, nemcsak a korábbi nemzetis színészek játszanak az előadásban, hanem olyanok is, akiknek megszűnt vagy megszűnni látszik a társulatuk. A Budapesti Kamaraszínház tagja volt Karácsonyi Zoltán, a bizonytalan sorsú Bárkáé Gados Béla. Indulatok, politikai érdekek és hatalmi játszmák áldozata lett mindhárom színházi csapat. Akárcsak a Római Birodalom Caesar idejében, amelyről Shakespeare írt.

Ki hinné, hogy ők itt elöl Antonius és Julius Caesar (azaz Stohl András és Hegedűs D. Géza)?!
Ki hinné, hogy ők itt elöl Antonius és Julius Caesar (azaz Stohl András és Hegedűs D. Géza)?!
Korponai Tamás

A népszerű, nagyravágyó Julius Caesar (Hegedűs D. Géza) ellen politikai ellenfelei összeesküvést szőnek, vezéralakjai Cassius (Hevér Gábor) és Brutus (László Zsolt). Caesar nem hallgat sem felesége, Calpurnia (Herczeg Adrienn) álmaira, sem az idős jós (Harkányi Endre) intelmeire, és orvul meggyilkolják. A két táborra szakadt birodalomban kitör a polgárháború. A Caesar-pártiakat Antonius (Stohl András) és Octavius (Varju Kálmán), a köztársaságiakat az egykori merénylők képviselik.

 

A próbán éppen Herczeg Adrienn győzködi darabbeli urát, hogy maradjon otthon. Caesar – gumipapucsban, frottírköpenyben – nem figyel, a Forma–1-et nézi a tévében.

Alföldi a színpadra kiált Herczegnek, hogy ne csapkodjon a kezeivel, ez nem néptánccsoport! A részpróbákon fel-felfut a színpadra, máskor mikrofonból harsogja az instrukciókat.

Új fordítást kapott a darab. Forgách András és az egyetemi hallgató Fekete Ádám munkája könyvben is megjelenik a bemutatóra. A mai beszédre átültetett szövegbe beleillenek a káromkodások is, de a híres mondatok átkerültek Vörösmarty fordításából. Antoniustól a „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni” vagy Caesartól a „Brutus te is?”.

Csak kicsit szégyenkezünk, mert a színpadról hétszer is bluetooth-t „értünk”. Ez nem a modern fordítás hibája, csak a fülünké.

Hatalmas fekete kutyák őrzik a színpadot. El Kazovszkij motívumainak felhasználásával készítette a színpadtervet Menczel Róbert. A lépcsősor hol emelvény, hol csatatér, masíroznak, bukdácsolnak rajta a rómaiak. Beethoven Egmont-nyitánya visszatérő gyászzene az előadásban, itthon az 1956-os forradalommal, Nagy Imre temetésével fűződött össze. A második felvonás elején, Caesar halálát bejelentve a tévéképernyőkön beszédet mond Brutus és Antonius: az elnök újévi köszöntője ugrik be.

Fröcsköl-spriccel a vér az első felvonás végén és a teljes másodikban, még az öltözőfolyosó fehér ajtaján is kéznyomot hagyva. A próbaszünetben meg az esőgépet próbálják, működik, akárcsak a Víg műszakja, percek alatt feltörli a színpadot.

Merénylet – jut eszünkbe utólag is. Zivatarban szövik a Caesar elleni merényletet Cassius és társai. Másrészt: hogy lehetne máshogy nevezni, ha napok óta kint is zuhog az eső. Viharos időszakot élünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.