galéria megtekintése

Vegyes négyes

2 komment


Hegyi Iván

Ma tizenöt esztendeje, hogy hat­vanöt éves korában meghalt John Phillips, a Mamas & Papas együttes alapító tagja. A gitáros-komponista huszonhét esztendővel élte túl ­„Mama” Cass Elliottot, aki alig harminckettő volt, amikor 1974-ben örökre eltávozott. Az énekegyüttes három évig élt igazán, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy máig százmilliót értékesítsenek a lemezeiből.

A Life magazin elragadtatással írta az 1965-ben bemutatkozó ­Mamas & Papasról: „Az első igazán eredeti vokális hangzás a ­Beatles megszólalása óta." A lelkesedést előbb a California Dreamin', majd a Monday, Monday váltotta ki. Az előbbi ritka rockdal, hiszen fuvolaszóló van benne. Azt Bud Shank játszotta, míg a zongoránál, a bassz­gitárnál és a doboknál a Wrecking Crew sessionzenekar három ­tagja, Larry Knechtel, Joe Osborn és Hal Blaine ült. (A tizenkét húros gitárt pedig John Phillips szólaltatta meg.)

Forrás: Wikipédia

A kurrens kísérőegyüttes több mint ezer felvételen működött közre, s olyan világszámok elkészítésében vállalt szerepet, mint a Byrds Mr. ­Tambourine Manje, Albert Hammond It Never Rains in Southern Californiája, a ­Righteous Brothers You've Lost Your Lovin' Feelin'-je, a Ronettes Be My Babyje, Simon és Garfunkel Mrs. Robinsonja, Frank Sinatra Strangers in the Nightja, Nancy Sinatra ­These Boots Are Made for Walkingja, Sonny és Cher The ­Beat Goes Onja, nem beszélve a Beach Boys híres Pet Sounds albumáról vagy Good Vibrations című remekéről, melynek felvételei fél éven át tartottak.

 

A California Dreamin' olyan befolyással volt a hallgatóságra, hogy ­Michelle Gilliam, a Mamas & Papas két énekesnőjének egyike azt mondta: „Sokan e dal hatására költöztek Kaliforniába." Michelle-t John Phillips 1962-ben feleségül vette, de az együttes megalakulásának súlyos szerepe volt abban, hogy a házasság csak hat évig tartott. A nej ugyanis összeszűrte a levet Denny Dohertyvel, a banda kanadai énekesével, majd így emlékezett a kvartett három esztendejére: „Harminchat hónap totál melodráma." Doherty pedig ekképpen jellemezte a zaklatott időszakot: „Tarthatatlan szituáció volt. Cass és Michelle engem akart, én Michelle-t akartam Johnnal együtt..." Ugyanakkor a – rossznyelvek szerint – Jack Nicholsonnal és Warren Beattyvel is papás-mamást játszó Michelle nem a vetélytársat látta Cassben, sőt: „Ő volt az, aki felszabadított engem, mert úgy vélte – és jól gondolta –, hogy John túlságosan erős kontroll alatt tart."

Senki ne csodálja, hogy Doherty 1999-ben Halifax városában színpadra állította a nőket és férfiakat ­első ízben – a zenét illetően tökéletesen, egyébként meg nem annyira harmonikusan – elegyítő énekegyüttes „majdnem igaz történetét"...

Azon viszont tűnődni kell, ilyen körülmények között miként lehetett máig el nem évülő nagy nóták sorával előjönni. A sors iróniájának nevezhető, hogy Phillips Dohertyvel közösen jegyezte az I Saw Her Againt és hitvesével együtt a Creeque ­Alley-t. (Mindkettő ötödik volt az amerikai listán, akárcsak a Words of Love; ez utóbbi nem azonos Buddy Holly hasonló című számával, amelyet a Beatles is átvett. A Mamas & Papas dalát John Phillips komponálta.) Az együttes a saját szerzemények mellett jó érzékkel nyúlt mások műveihez, és a listavezető Monday, Mondayhez ­hasonló sikert aratott az észak-karolinai 5 Ro­yales énekegyüttes 1957-es Dedicated to the One I Love-jával (második hely az Államokban, valamint az Egyesült Királyságban is), és a maga módján jellegzetessé tette Bobby ­Freeman 1958-as Do You Want to Dance-ét, amely az 1973-ban bemutatott Amerikai graffiti című filmben is felcsendült; továbbá Ben E. King 1960-as Spanish Harlemjét, a ­Beatles 1964-es I Call Your Name-jét vagy Mar­tha Reeves és a Vandellas szintén 1964-es Dancing in the Streetjét.

Sok minden belefért az együttes rövid fénykorába: a 2004-ben négy ­CD-n kiadott ­Mamas & Papas-antológia nem kevesebb mint 101 dalt tartalmazott. Ezen túl Phillips megírta Scott McKenzie-nek az örök érvényű San Franciscót, majd annak előadója nyomán anyakönyveztette legidősebb lányát MacKenzie Phillipsnek. Ugyanebben az időben volt energiája – többekkel együtt – megszervezni a Monterey fesztivált, amelyen olyan további hírességek léptek fel, mint Jimi Hendrix, Janis Joplin, Otis Redding, a Who. Huszonegy évvel később pedig Phillips a ­Beach Boyst – meg a Cocktail című film stábját – örvendeztette meg a Kokomóval, s a dal ugyanúgy listaelső lett 1988-ban, akár a San Francisco 1967-ben. Cass Elliott 1968-as Dream a Little Dream of Me-je – ezt eredetileg Ricky Nelson édesapja, Ozzie Nelson énekelte 1931-ben – csak a tizenkettedik helyig jutott, de a „Mama" szólókarrierjének kezdete alkalmas volt az amúgy is zűrös életű együttes felbomlasztására. „Az első gazdag hippik" amúgy sem maradtak volna sokáig együtt: Casst 1974-ben, londoni turnéja közben végzetes szívroham érte abban az apartmanban, amelyet Harry Nilsson bérelt az angol fővárosban.

Az énekesnő halálának napja – július 29. – hétfőre esett. Soha nem szólt szomorúbban a Monday, Monday.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető