A forradalom leverése óta a legnagyobb engedélyezetlenül szervezett tüntetés zajlott le 1988. március 15-én a centralizált bolsevik pártállam ellen. A Petőfi-szobortól induló, tízezresre duzzadt tömeg a Kossuth térre vonult, ahol Tamás Gáspár Miklós azt kiáltotta a Parlament felé, hogy „a nép bizalmát elvesztett vezetők mondjanak le!”. Két év múlva szabad országban szabad választásokat tartottak. 2016. március 15-én a legerőteljesebb tüntetés zajlott le a kiépült fideszes pártállam ellen. A pedagógusok által szervezett, köréjük csoportosuló civil szervezetek és mindenféle státusú, foglalkozású emberek 35 ezres tömege a Parlamentnél hangosan kinyilvánította egyetértését a fideszes klikkállam felszámolásának megkezdésével.
Orbán Viktor – bolsevik módra – mindent, amit csak tud, fokozatosan centralizál, az így maga alá vont pozíciók és vagyon egy részét pedig szétosztja megbízható hívei között, klientúrát teremtve. Ez az Orbán-féle klikkrendszer lényege. A felső szinten a vezér pár vagy pár tízfős nagypolitikai klikkje, az alsóbbakon az erőforrásokat uraló, a lakosságot megfélemlítő gazdasági és helyi klikkek országos hálója.
Sikerének fő titka, hogy – a jogállam leépítésével párhuzamosan – egymás után mindig más társadalmi csoportot támadott meg, amelyek önmagukban egyrészt nem voltak elég erősek a sikeres ellenálláshoz, másrészt izolált egyénekből álltak vagy csak gyenge szervezetekkel rendelkeztek. Ezért lettek könnyű prédái a magánnyugdíjpénztár-tagok, a trafikosok, a földművelők, az autonóm kultúra szereplői, a Questor-károsultak, a civil csoportok, a sztrájkra az azt amúgy is ellehetetlenítő törvény és önnön gyengeségük miatt képtelen szakszervezetek, valamint – megosztottságuk miatt – még a leginkább ellenálló, kisebb engedményeket ki is csikaró felsőoktatási hallgatók és oktatók is.
