|
| Tiziano: Mária gyermekével és Szent Pállal |
A kép egy pécsi magángyűjteményből bukkant fel tíz éve a Nagyházi Galéria árverésén, de akkor még csak annyit írtak a katalógusba: „Tizianónak tulajdonítva”. Korábban még ennyit sem tudtak róla: XVI. századi velencei festő művének tartották. Tiziano szerzőségét elsőként Tátrai Vilmos művészettörténész, a Szépművészeti munkatársa vetette fel, amikor a 2005-ös árverés előtt átnézte az anyagot. Feltételezését ezután több szakember is megerősítette, de az árverés időpontjára még nem sikerült százszázalékos biztonsággal meggyőződni arról, hogy az alkotó valóban a nagy velencei mester.
Az aukciósház hiába kérte a beadót, várjanak még néhány hónapot, amíg elkészülnek a vizsgálatok, tudtuk meg Soóky Mariettától, a Nagyházi Galéria tulajdonosától. Pedig bizonyítottan Tiziano műveként nagyságrendekkel magasabb kikiáltási áron indíthatták volna a következő árverésen. A tulajdonosnak nem volt türelme, elégedett volt, hogy 65 millió forintos kikiáltási árról végül is 140 millió forinton ütötték le a művet.
A vevő kockáztatott, de azért annyira mégsem, hiszen már ekkor eléggé biztos volt, hogy a vizsgálatok Tiziano ecsetjét fogják igazolni. Így is lett. A sűrű szövésű, érdes felületű vászon megegyezett a nagy művész által használtakkal, és árulkodóak voltak az infrafelvételek által kimutatott átfestések, változtatások, melyek szintén jellemezték a mestert. Ráadásul a mantovai hercegi gyűjtemény – amelyből a kép származik – régi leltárkönyveiben Tátrai Vilmos megtalálta a leírását is. Szent Pál alakja feltehetőleg a kép készíttetőjét, Frederico Gonzaga mantovai herceget ábrázolja. Tiziano szerzőségét ma már külföldön sem vonják kétségbe, a festmény a felbukkanása óta Velencében, Párizsban, Tokióban is járt.
A mai vételár megítélése viszont nem ilyen egyértelmű. Vannak, akik szerint vastagon fogott a ceruza. Ha azt vesszük, hogy 2011-ben aukciós Tiziano-rekordnak számított a Sacra Conversazione című festmény 16,9 millió dolláros, azaz körülbelül 4,8 milliárd forintos eladása egy árverésen, akkor a 4,5 milliárd forint rekordközeli összeg. De az is igaz, hogy adtak azóta ennél többet is Tizianóért, 2012-ben a Diana és Callisto című nagyméretű képért 45 millió fontot, azaz majdnem 20 milliárd forintot is hajlandó volt kifizetni, részben közadakozásból, a National Galleries of Scotland és a Britain’s National Gallery.
A Szépművészetiben úgy vélik, a kép megérte a pénzt, és jövő héttől kiállítják a Magyar Nemzeti Galériában. Egyébként elgondolkoztató az is: ha az államnak tíz éve lett volna 140 milliója meg bátorsága, hogy vállalja a nem túl nagy kockázatot, és megvegye a már akkor szinte biztosan Tizianónak tulajdonított festményt, akkor most spórolt volna 4,3 milliárd forintot.
A velencei cinquecento
A cinquecento, azaz az ötszázas évek a XVI. századi olasz reneszánsz művészet klasszikus korszaka. Elsősorban római és firenzei művészeket sorolnak nagyjai közé (Leonardo, Raffaello, Michelangelo), de szokás a velenceieket is ideérteni. Giorgione, Tintoretto és Veronese mellett Tiziano Vecelliót (1477–1576) is, aki 1516-tól a Velencei Köztársaság hivatalos festője. Leghíresebb képei, az Égi és földi szerelem, az Urbinói Vénusz, a Flóra, a Férfi kesztyűvel és önarcképei nagy hatással voltak a következő festőnemzedékekre.
Budapesten egy másik művét is őrzik a Szépművészeti Múzeumban, ez Trevisani dózsét ábrázolja, és 1553-ban készült.
