Tüntetőtábla-erdő, kísérleti videofilmrészletek, szórópisztollyal készült festmények – a 2012-ben elhunyt Pauer Gyula utolsó öt évében alkotott műveiből nyílt kiállítás a budapesti Fugában. A neoavantgárd jelentős képviselőjének tárlatán világossá válik, mit értett a pszeudoművészet fogalmán.
Ismert volt szobrászként, festőként, színházi díszlettervezőként, látványtervezőként, kísérleti filmesként, nem mellesleg ő maga is szerepelt számos filmben, egyebek mellett Jeles András Álombrigádjában, Bereményi Géza és Tarr Béla alkotásaiban, készített több köztéri emlékművet köztük az Id. Antall József rakparton 2005-ben felállított, Dunába lőtt áldozatokra emlékező cipőket. Pauer Gyula, a magyarországi neoavantgárd egyik legnagyobb mestere a legbüszkébb talán mégis arra volt, hogy megalkotta és megfogalmazta a „pszeudoművészetet”, amely kissé kacifántosan ugyan, de a képzőművészet lényegét igyekszik felmutatni.
 |
| A nyilasterror idején folyóba lőtt emberekre emlékezve Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Jelesül, hogy a valóság leképezésének végeredménye egy illúzió, egy másik valóság létrehozása, és ez a folyamat létrehoz egy egészen új minőséget, mondjuk úgy: egy addigiaktól is különböző valóságot. Aki ennél bővebb magyarázatra kíváncsi, olvassa el Pauer Gyula honlapján az 1970-es évek elején írt pszeudomanifesztumait. Olvassa el, de nem állítjuk, hogy a fentieknél határozottabb kontúrokat kap a pszeudoművészet teljes megértéséhez.
