galéria megtekintése

Veszteséglistánk

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 23. számában
jelent meg.

NOL
Népszabadság

A kultúra szerencsére végtelen: sosem kell unatkozni. Ebből viszont következik, hogy lemarad az ember a jó színházi előadásról, a szezon koncertszenzációjáról. Nem jár a városban, ahol a kiállítások kiállítását rendezi meg a kurátorok kurátora. Nem jut hozzá, hogy elolvassa az év könyvét, megnézze az év filmjét. Munkatársaink panaszolják el, mit hagytak ki az idén.

Torma Tamás

Lapunk építészkritikusa, az Ezüst Ácsceruza-díj kitüntetettje

Sajnálom, hogy a baltás gyilkos miatt végül nem jött el az idei Szigetre az amerikai–örmény System of Down, és hogy anyagi okokból kihagytam a Művészetek Palotája novemberi Medeski, Martin & Wood + John Scofield-koncertjét is, fáj a szívem érte. Végül nem jutottam el a debreceni Modem Alföld-kiállítására: érdekelt volna ez a tenyeres-talpas realizmus mai megvilágításban. És lehet, jövőre már Modem sem lesz. Lemaradtam Reisz Gábor VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjéről. De ezt még pótolom. S már azt is nagyon várom, hogy Péterfy Gergő Kitömött barbár című könyvét valaki továbbadja a Rukkola.hu-n.

 

Horeczky Krisztina

Lapunk tánc- és filmkritikusa

„Egyedül a kihagyást bünteti az Úr” – így a mondás, amely az engem kevéssé aggasztó kulturális mulasztásokra bizonyára nem érvényes. Ennek ellenére tervezem elolvasni a műfordítóként már méltán elismert Totth Benedek első regényét, a Holtversenyt. Sajnáltam, hogy Budapesten nem vetítették a páratlan Angol Királyi Balett élő moziközvetítései közül a Manont; várom a tavaszra kitűzött A hattyúk tavát. Elmulasztottam a Metropolitan szintén élő közvetítései közül a Macbethet, és 2014-ben sem voltam Rolling Stones-koncerten, mivel Kósa Lajos végül nem engem vitt Új-Zélandra.

Gállfi Lászlót még meg kell néznie Horeczky Krisztinának az Utóéletben
Gállfi Lászlót még meg kell néznie Horeczky Krisztinának az Utóéletben
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Addig halogattam, míg nem jutottam el a Dada és szürrealizmusra, igaz, legalább ennyire érdekelt a Capa Központ remek Magnum-kiállítása. Örömteli, hogy Gálffi László két idei magyar nagyjátékfilmben is szerepelt: a Fehér Istenben láttam, az Utóéletet miatta pótolom. Novembertől áll Prágában a mechanikus Franz Kafka-szobor, amely ugyanannyira kíváncsivá tesz, mint a „Bohémia lázadójának” nevezett David Cerny összes többi, nem csak köztéri munkája.

Fáy Miklós

Lapunk zenekritikusa, színház-, film- és ételbíráló, tárcaíró

Az én hiányaim: Péterfy Gergelytől a Kitömött barbár. Mindig megrémít a cím, valahogy nem gusztusos. Kovács Márton–Mohácsi János–Mohácsi István: E föld befogad… Az a baj, hogy láttam, de nagyon szeretném elfelejteni. Sőt, el is felejtettem. Nem láttam Donizetti Lammermoori Luciáját Edita Gruberovával. Nagy hiba azt hinni, hogy örökké énekelni fog! Ha kiállítás, akkor Rembrandt és a holland arany évszázad. Láttam, de csak kétszer. Egyelőre. Nem jutottam el az Utóélet című filmre. Mert mintha csak utóélete lehetne a filmnek, körülbelül két perc alatt tűnt el a mozikból. És az is baj, hogy nem kocogtam eleget. Folyton lemaradok a saját futásaimról. A havi 300 kilométer még mindig csak álom.

Zappe László

Lapunk színházi kritikusa

Egy ilyen év végi lelkiismeret-serkentő kérdésre néhány évtizede valaki – viccből vagy komolyan, már nem emlékszem – azt válaszolta, hogy már megint nem olvasta végig a Háború és békét. Bombabiztos válasz. Kortársakkal, aktualitásokkal kapcsolatban bonyolultabb a helyzet. Csak akkor tudhatnám biztosan, hogy bánnom kell, amit elmulasztottam, ha nem mulasztottam volna el. De azt azért mégis bánom, hogy Edita Gruberovát, akit élőben még soha sem láttam, hallottam, az idén sem néztem meg. Főképp miután nemrég felvételen láttam Lucrezia Borgia szerepében, és nemcsak az énekesi teljesítményt, de a kivételes tragikai erőt is bámultam. Bár az színházi közvetítés volt. Így az is lehet, hogy a Lammermoori Lucia koncertelőadása csalódás lett volna. És most azt bánnám.

Doros Judit

Lapunk egri és miskolci tudósítója, novellista, tárcaíró

Mit hagytam ki? Rengeteg filmet, amit multiplexek játszottak. Mindig akad néhány ember, aki a moziban vacsorázik, csörög, csattog és csámcsog, a hangerő iszonyatos, és télen is megy a légkondi. Akkor már inkább pokrócba burkolózom az otthoni fotelben, és beteszek egy jó DVD-t.

Szilvássy József

Lapunk pozsonyi tudósítója

Magyarországi vonatkozásban alighanem semmit sem hagytam ki, hiszen az idén sem volt Magyar Filmszemle, amelynek lelkes látogatója voltam. Cseh és szlovák művészek gyakran szegezik nekem a kérdést: mikorra várható a budapesti produkciójú, kiemelkedő új magyar alkotások megszületése, valamint a budapesti filmmustra feltámadása, mert a Magyar Filmhét szerintük is csak amolyan Potemkin-falu. Mire rendszerint csak annyit felelek nekik, hogy kérdezzék meg Andy Wajnától, habár szinte biztosra veszem, mit válaszolna.

Kácsor Zsolt

Lapunk debreceni tudósítója, regény- és tárcaíró

Horváth Csaba monográfiát írt Háy Jánosról, erre sem jutott még időm, de csinálok majd! Debrecenben kihagytam az Isteni színjátékot, pedig Jámbor József rendezte, aki ritka okos ember. Be kell pótolni valamikor. Nyáron fellépett százötven (!) új-zélandi diákzenész Debrecenben. Ha már ennyit utaztak érte, ott kellett volna lennem. Anarchiát, utópiát, forradalmat akarok! Azaz nem láttam a Ludwig Múzeum aktuális tárlatát, de talán január 4-ig lesz rá mód. Hajdu Szabolcs Délibáb című, a Hortobágyon forgatott filmjének debreceni díszbemutatóján ott kellett volna lennem. Az idén szeptemberben elkészült az érmindszenti Ady Endre Emlékház és Múzeum felújítása, sajnos még azóta sem jártam ott.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.