Nem emlékszem, hogy történt volna bármi olyasmi ebben a rémes évben, ebben a jó okkal nyomott országban, amely úgy ütött volna szíven végtelen, kietlen sivárságával és szomorúságával, mint a Való Világ nevű szórakoztató showműsor hetedik szériájának indítása, az első hat játékos beköltözése.
 |
| Kölcsönös érzelmi kizsákmányolás Fotó:Sajtóklub/RTLII/Bársony Bence |
Arra, hogy mindez micsoda, szót sem érdemes már vesztegetni, a hírlapi moralizálás eleve bele van kalkulálva a sikerbe, része a gépezetnek. Megjegyezhetjük, ha akarjuk, hogy természetesen semmitől sem riadnak vissza, most az utolsó beköltöző például élő adásban szakított a barátnőjével, ez volt a viharos, mindenkit sokkoló érzelmi dráma, amin Lilu és Istenes Bence műsorvezetők hosszan szörnyülködtek, szinte lefagytak, úgymond, hogy tényleg, milyen emberek vannak már. A szokásos.
Meglepőbb, hogy nincs bedobva az égadta földön semmi, az egész elgondolás hihetetlenül takarékos: az első hat villalakó kiszámíthatóan hiteltelenre, túlzottan ostobára és taszítóra komponált figurái mind pont ugyanazokat az infantilis-agresszív személyiségjegyeket produkálják bemutatkozó kisfilmjeikben: mind tuti menő, mind jól néz ki saját maga szerint, mind simán lenyomja/felszedi a többieket, mind híres és gazdag akar lenni, miközben, persze, bulizik és simán-lazán jól érzi magát. És persze azért jöttek, mert némi fényre, jobb életre vágynak. Mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon „rossz” is és ez világossá teszi, hogy a széria dramaturgiai centrumában ezúttal tényleg semmi más nem marad, mint hogy mikor lesz dugás a Villában. Hamarost, vélhetőleg, mással ugyanis láthatóan nem készült a stáb az elkövetkező hónapokra.
