Kicsit arrébb egy fotón a pásztorok védőszentjét, a népies megfogalmazásban megjelenített Szent Vendelt csodálhatjuk meg, két kutyának, de még inkább gótikus vízköpő szörnynek látszó teremtmény meghitt társaságában, még arrébb pedig egy viccet. A társkurátor egy matyó babából kiindulva csináltatott egy hortobágyi viseletbe öltöztetett, bajusszal férfiasított csikós figurát, felhívandó a figyelmet a turisztikai többletbevételeket célzó csikós bemutatók szervezői által kialakított sajnálatos tévképzetre, hogy ami csikós, az csak úgy nézhet ki, mintha hortobágyi lenne, még akkor is, ha mondjuk Badacsonytördemicen hajtja a ménest. A dolog olykor odáig fajul, hogy a tördemici csikósról, ha tördemici csikósnak öltözik, a kutya se hiszi el, hogy csikós, mehet tehát a pincébe meghasonulni.
Később megint felbukkan egy jól megmagyarázott félreértés, jelesül, hogy – ellentétben azzal, amit például egy hazafias harcművészeti kör állít – a magyar juhászkampó egyáltalán nem ősmagyar találmány: csak a XVIII. században került ide, Németországból, a finomgyapjas juhokkal egy idő tájt érkezett. A magyarok addig bunkósbotot használtak, amelyet a mellékelt régi rajzon speciel egy móc, tágabban román pakulár kezében figyelhetünk meg.
Amúgy a jó öreg karikás ostorral kapcsolatos beidegződéseinkkel is szakíthatunk, ki van téve például egy tökéletesen autentikus tiszántúli darab, amelyen egyáltalán nincsenek karikák. Később két archaikus kínzóeszközre lettünk figyelmesek, amelyekről kiderült, hogy az egyik egy kutyanyakörv, tűhegyes végződései a farkasoktól óvták a hű ebet, a másik pedig egy kutyakolonc – a nyakörvre rögzíthető jókora fadarab –, amely a csavargásra hajlamos kutyákat tartotta féken: ezzel igen nehéz volt rohangálni.
Majd megtudtuk, mi valójában a dögrovás: nem más, mint egy fapálca, amelyen az elhullott jószágot tartották nyilván egy-egy vésettel. Értesültünk arról is, hogy a kanászok gyakran főztek pörköltet más kanászok által nem eléggé őrzött disznókból, és viszont, az állás tehát nagyjából egál volt. Megtudhattuk, hogy mit jelentett eredetileg a körmölés – okszerű birkakörömvágást –, továbbá, hogy mit takar a mókás csengésű patrac kifejezés: a ló hátát, így hívták a heveder nélküli párnanyerget.
Egy ábrázolatgyűjteményről mindezen felül kiderült az is, hogy a gémeskút kommunikációs eszközként is kiválóan hasznosult, rúdja állása szerint üzentek vele egymásnak a pusztai emberek, egy bizonyos szögbe állítva azt jelezték, hogy jó lesz vigyázni, mert hatósági ember érkezett a legelőre, egy másikban azt, hogy megjött az ócskás, lehet vele boltolni, egy harmadikban pedig azt, hogy per pillanat nő tartózkodik a pásztorszálláson.
A pásztorok világa - Tisztelet Herman Ottónak. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Nyitva 2015. február 20-ig.
A 24. óra
A kiállítás utolsó részében a modern pásztorélet kevésbé látványos, ám annál hasznosabb kellékei, dokumentumai tárulnak a néző szeme elé, sok egyéb mellett egy villanypásztor akkumulátora. Szőllősy Gábor elmondta: még nem vagyunk a 24. órában, de már látszik, hogy a dolgok változatlan állása mellett lassan elfogy a pásztormesterségek utánpótlása. Ő az adott szakmákra – csikós, gulyás, juhász, kanász – szabott szakképzés bevezetését javasolná, ezzel valószínűleg elejét lehetne venni az ősi kultúra kihalásának.
