galéria megtekintése

Üzen a gémeskút

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 29. számában
jelent meg.


Bárkay Tamás
Népszabadság

Tudja-e, honnan ered szép csengésű dögrovás szavunk? Hát hogy a körmölés honnan? Hogy mi az a patrac? Vagy azt, hogy melyik volt az a társadalmi réteg, amelyben a lopás bocsánatos bűnnek számított? Ha esetleg nem, egy remek tárlaton mindez kiderül. És persze még sok-sok más is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Pásztorélet című kiállítása a száz éve meghalt Herman Ottóra emlékezve mutatja be egy sajátos kultúra múltját és jelenét. A válogatásban a természet- és néprajzkutató 1907-es Ősfoglalkozások című kiállításának néhány tárgyát és dokumentumát is felvonultatták a rendezők, egyúttal néhány kérdőjelet hagyva a homályos jövőt illetően.

Nem minden csikós néz ki úgy, mint a hortobágyi
Nem minden csikós néz ki úgy, mint a hortobágyi
Móricz-Sabján Simon

A tárlat auftaktja egy kis összegzés. Törzsökös tárgyakat láthatunk hűvös halomban: kolompot, bográcsot, kásakeverő kanalat, valamint egy pompás tetoválófogót, amelyet a jól bevált tetofix nevű vegyület felhasználásával működtetett a kéz, amely a birkát jelölé. Sok-sok hegyes kis tű rejtőzik benne, tehát meglehetősen irgalmatlannak tűnik, de – mint a kiállítás társkurátora, Szőllősy Gábor elmondta –, tekintve, hogy az állatnak az egyéb módszereknél elkerülhetetlen megfogásával, leteperésével járó stressz nagyobb kín, mint a hirtelen jövő-menő fájdalom, a gyors tetoválás még egészen kíméletes eljárás. Ha ő mondja.

 

Kicsit arrébb egy fotón a pásztorok védőszentjét, a népies megfogalmazásban megjelenített Szent Vendelt csodálhatjuk meg, két kutyának, de még inkább gótikus vízköpő szörnynek látszó teremtmény meghitt társaságában, még arrébb pedig egy viccet. A társkurátor egy matyó babából kiindulva csináltatott egy hortobágyi viseletbe öltöztetett, bajusszal férfiasított csikós figurát, felhívandó a figyelmet a turisztikai többletbevételeket célzó csikós bemutatók szervezői által kialakított sajnálatos tévképzetre, hogy ami csikós, az csak úgy nézhet ki, mintha hortobágyi lenne, még akkor is, ha mondjuk Badacsonytördemicen hajtja a ménest. A dolog olykor odáig fajul, hogy a tördemici csikósról, ha tördemici csikósnak öltözik, a kutya se hiszi el, hogy csikós, mehet tehát a pincébe meghasonulni.

Később megint felbukkan egy jól megmagyarázott félreértés, jelesül, hogy – ellentétben azzal, amit például egy hazafias harcművészeti kör állít – a magyar juhászkampó egyáltalán nem ősmagyar találmány: csak a XVIII. században került ide, Németországból, a finomgyapjas juhokkal egy idő tájt érkezett. A magyarok addig bunkósbotot használtak, amelyet a mellékelt régi rajzon speciel egy móc, tágabban román pakulár kezében figyelhetünk meg.

Amúgy a jó öreg karikás ostorral kapcsolatos beidegződéseinkkel is szakíthatunk, ki van téve például egy tökéletesen autentikus tiszántúli darab, amelyen egyáltalán nincsenek karikák. Később két archaikus kínzóeszközre lettünk figyelmesek, amelyekről kiderült, hogy az egyik egy kutyanyakörv, tűhegyes végződései a farkasoktól óvták a hű ebet, a másik pedig egy kutyakolonc – a nyakörvre rögzíthető jókora fadarab –, amely a csavargásra hajlamos kutyákat tartotta féken: ezzel igen nehéz volt rohangálni.

Majd megtudtuk, mi valójában a dögrovás: nem más, mint egy fapálca, amelyen az elhullott jószágot tartották nyilván egy-egy vésettel. Értesültünk arról is, hogy a kanászok gyakran főztek pörköltet más kanászok által nem eléggé őrzött disznókból, és viszont, az állás tehát nagyjából egál volt. Megtudhattuk, hogy mit jelentett eredetileg a körmölés – okszerű birkakörömvágást –, továbbá, hogy mit takar a mókás csengésű patrac kifejezés: a ló hátát, így hívták a heveder nélküli párnanyerget.

Egy ábrázolatgyűjteményről mindezen felül kiderült az is, hogy a gémeskút kommunikációs eszközként is kiválóan hasznosult, rúdja állása szerint üzentek vele egymásnak a pusztai emberek, egy bizonyos szögbe állítva azt jelezték, hogy jó lesz vigyázni, mert hatósági ember érkezett a legelőre, egy másikban azt, hogy megjött az ócskás, lehet vele boltolni, egy harmadikban pedig azt, hogy per pillanat nő tartózkodik a pásztorszálláson.

A pásztorok világa - Tisztelet Herman Ottónak. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Nyitva 2015. február 20-ig.

A 24. óra

A kiállítás utolsó részében a modern pásztorélet kevésbé látványos, ám annál hasznosabb kellékei, dokumentumai tárulnak a néző szeme elé, sok egyéb mellett egy villanypásztor akkumulátora. Szőllősy Gábor elmondta: még nem vagyunk a 24. órában, de már látszik, hogy a dolgok változatlan állása mellett lassan elfogy a pásztormesterségek utánpótlása. Ő az adott szakmákra – csikós, gulyás, juhász, kanász – szabott szakképzés bevezetését javasolná, ezzel valószínűleg elejét lehetne venni az ősi kultúra kihalásának.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.