– Nem gondolják, hogy hitelesebb lett volna a történetük, ha nem a csodaszép Marion Cotillard játssza a főszerepet?
– Luc Dardenne: Miért zavarja, hogy „csodaszép”?
– Mert hihetőbb lett volna a karakter, ha nem egy olyan színésznő alakítja, aki a legmenőbb női kozmetikumok reklámarca lehetne.
– Luc Dardenne: Azt gondolja, hogy a szegények nem lehetnek gyönyörűek? Még egy fotómodell alkatú embernek is lehetnek harcai a rendszerrel és önmagával. Bárki érezheti úgy, baj van a világgal. A film az emberi méltóságról szól. A felszín minket kevésbé érdekel.
– Jean-Pierre Dardenne: Az átlagnézőknek készítünk filmeket, nem célunk a politikai manifesztáció, de tény, hogy ez a rendszer versenyre és embertelenségre kényszeríti a munkásokat. A cél, hogy az emberek azonosulni tudjanak a karakterekkel, így elkezdjenek gondolkozni a saját helyzetükön. Marion vonzereje ebben sokat segíthet.
– A meglátogatott családok sztorijait is empatikusan ábrázolják.
– Luc Dardenne: Első körben a mese nekünk egy kislányról szólt, aki a farkasok között próbál túlélni. Aztán rájöttünk, hogy mindenkinek az álláspontját érthetővé kell tennünk. Ha ítéletet hoznánk valaki felett, akkor propagandafilm lett volna a Két nap, egy éjszaka.
– Jean-Pierre Dardenne: A dramaturgia terén igyekeztünk igazodni a film címéhez, noha nyilvánvaló, hogy valójában a történet túlnő az előre elképzelt időkereten. A trükk, amelyet alkalmazunk: a suspense (a néző beavatása a feszültség fokozása érdekében, ilyenkor a film több információt ad a nézőnek, mint a főhősnek – a szerk.). Szóval egy kicsit thrillert készítettünk.
– Európában számos művész rendszerellenes.
– Luc Dardenne: Ez igaz, de mi tényleg nem szeretnénk állást foglalni. Csak intelligens módon feltenni a kérdéseinket. Persze értem, hogy idealistáknak tűnünk azzal, hogy a szolidaritás fontosságát hangsúlyozzuk. A filmben azt is kiemeljük: ha valaki sugallja az ember szavazatának következményeit, az akár zsarolásnak is felfogható. A világ úgy van megalkotva, hogy egymás ellen harcoljunk, ne a hatalom ellen. Sandra felveszi a harcot a rendszerrel szemben, de nem ő a Vasember. Nem tudja megváltoztatni a világot.
– Hajlandók lennének képregényfilmet rendezni?
– Jean-Pierre Dardenne: Áh, utáljuk az ilyen apokaliptikus tündérmeséket. A mindennapok félelmei sokkal izgalmasabbak. Például ha nem tudsz ételt tenni az asztalra, az igazi horror.
Jean-Pierre és Luc Dardenne
Jean-Pierre Dardenne 1951-ben született a Belgiumban lévő Liége-ben, öccse Luc Dardenne három évvel fiatalabb nála. Filmjeiket közösen írják és rendezik, és ők a producerek is. A testvérpár a 70-es évek végén kezdett el narratív és dokumentumfilmek készítésével foglalkozni. Világhírűvé 1999-ben váltak, amikor Rosetta című filmjükkel elnyerték Cannes-ban az Arany Pálmadíjat. Az elismerést 2005-ben másodszor is megkapták L’Enfant (A gyermek) című alkotásukkal. Hat évvel később a Le gamin au vélo (Srác a biciklivel) című mozijuk a cannes-i fesztiválon megkapta a zsűri nagydíját. Legújabb, Deux jours, une nuit (Két nap, egy éjszaka) című alkotásukat Arany Pálmára jelölték az idei cannes-i fesztiválon.
