A gyakorlások hatásfoka az NB I-ben megmutatkozott: a március ötödikén kezdődő tavaszi szezon első hét fordulójában a kék-fehérek ötször nyertek egy-egy döntetlen és vereség mellett. A szintén 15 ezer néző jelenlétében tartott békéscsabai nyitány (2-1) után a szaksajtó azt írta: „Mintha a vendégek játszottak volna otthon." A KEK-találkozón viszont hiába szerepeltetett négy csatárt is Keszthelyi Mihály edző, a Gáspár – ifj. Palicskó, Csetényi, Siklósi, Szíjjártó – Kovács Béla, Borsó – Takács, Koritár, Kiss Tibor, Kunszt (Tulipán) összetételű gárda nem tudott fölénybe kerülni. Sőt az után, hogy Georg Volkert két méterről a hálóba tolta Willy Reimann labdáját, már annak is örülni kellett, hogy a hajrában Borsó János menthetetlenül Rudi Kargus hálójába küldte a húszméteres szabadrúgást (1-1).
|
Tömegjelenet a Hungária körúton
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
A döntetlen nem sokkal kecsegtetett a visszavágó előtt, de akadtak, akik felelevenítették, hogy vannak még csodák, s mindjárt idézték is lapunk korabeli beszámolóját az MTK–Csepel bajnoki meccsről (1-0). Ennek szövege szerint „Kunsztnak nem volt kunszt a hálóba találnia", majd a tudósítás jegyzőkönyvében az állt, hogy gólszerző: Koritár."
A Volsparkstadion körül így sem kolbászból, hanem Bratwurstból volt a kerítés. A házigazdák olyannyira komolyan vették a visszavágót, hogy a német kikötővárosban a Hamburg csapata szintén beköltözött a Hotel Plazába, ahol az MTK is lakott. A két együttes nem ugyanazon az emeleten kapott helyet: a HSV legalább egy szinttel feljebb volt... Várkonyi Sándor, a Népsport nagy tudású és szeretetre méltó szakírója ezt jelentette a vendéglátók 4-1-es győzelmével záruló meccsről: „A háromgólos vezetés birtokában a hamburgiak már főként arra törekedtek, hogy a közönséget szórakoztassák, és gyakran olyan trükköket engedtek meg maguknak, amelyek nemzetközi kupamérkőzésen eléggé szokatlanok."
Bakos Antal, a kék-fehérek felejthetetlen intézője azzal magyarázta a súlyos vereséget, hogy a Volksparkban nem engedték le az ellenfél kapujához. Itthon, amikor az MTK bajba került, a „Bluminak" becézett legenda mindig megjelent a vetélytárs hálója mögött. Siklósi János nélküle „varrta be" a szabadrúgást Hamburgban, de már csak 4-0-ás német vezetés után. Reimann kétszer, Kaltz és Klaus Zaczyk egyszer-egyszer köszönt be; utóbbi a Bundesliga legelső (1963/64-es) évadának legfiatalabb játékosa volt, ám 1977-ben már a harminckettediket taposta. A góljához kapott némi kedvezményt, mert Marijan Raus jugoszláv (horvát) játékvezető elnézte, hogy lesről indult a kapu felé.
A HSV utóbb elhódította a KEK-et. Az elődöntőben az Atletico Madridot (1-3, 3-0), az amszterdami döntőben az Anderlechtet győzte le (2-0). Hamburgban el lehetett adni néhány tízezer, Kargus-, Kaltz-, Blankenburg-, Nogly-, Hidien-, Memering-, Keller-, Magath-, Steffenhagen-, Reimann-, Volkert-fotóval ékesített gombfocikészletet...
