galéria megtekintése

Unorto.doc: kortárs irodalmi ​ sorozatot indít a Népszabadság

6 komment


Kácsor Zsolt

Hétfőn lapunk ​páratlan vállalkozásba kezd. Kortárs írókat kértünk fel, hogy hétről hétre írjanak egy ​unortodox ​jelentést a magyarokról Tudjukkiknek. Két irodalmárt kérdeztünk a többszerzős művek kultúrtörténetéről.

– Egyre inkább olyan érzésem van, mintha ismét a késő Kádár-korban élnénk, ami az irodalomra vetítve azt jelenti, hogy a mai magyar valóság újra megérett a szatíra műfajára. Nemcsak a gyilkos iróniára, hanem arra a szeretettel és mély humorral teli hangra is, ami Mikszáth Kálmán sajátja, a kortársak közül pedig Esterházy Péteré – mondja Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó ​vezetője.

Az irodalmár jó ötletnek tartja, hogy a Népszabadság kezdeményezésére a vállalkozó kedvű írók Swift halhatatlan alakját, Gullivert próbálják életre kelteni magyar térben, ez a figura ugyanis kiváló lehetőséget teremt az anyagtól való eltávolodásra és a távolság megtartására, márpedig a rálátás és távolságtartás a szatíra műfajának egyik szükséges eleme.

- Izgalmas dolog sülhet ki ebből - mondja örömmel Nyáry Krisztián, egyike a sorozatra felkért íróknak. - A magyar irodalomból nem tudok olyan prózasorozatot mondani, amely emlékeztetne a Népszabadság kezdeményezésére, szóval ebben az értelemben különleges vállalkozásról van szó.

 

Mészáros szerint a vállalkozás sikerének egyik kulcskérdése az, hogy a sorozatban közreműködő írók képesek lesznek-e együttműködni egymással, és mennyiben tudják majd betartani a minimálisan betartandó formai és tartalmi elemeket, elvégre egyikük sem térhet el például a fő vonaltól vagy a megadott karakterszámtól. A szerkesztő úgy véli: az „önkorlátozó" munka kiváló lehetőséget ad az írók számára annak felmérésére, hogy képesek-e jó értelemben véve „rendelésre" írni, azaz a szerkesztők által előre meghatározott kritériumok szerint alkotni. Mint mondta, ennek korábban komoly hagyománya volt a magyar irodalomban, hiszen a legnagyobb írók – Ady Endrétől kezdve Móricz Zsigmondon és Kosztolányi Dezsőn át Márai Sándorig – egyúttal kitűnő újságírók is voltak, akik mindannyian tisztában voltak vele, hogy mit jelent határidőre és sorra, karakterre helyesen leadni egy-egy tárcát.

- Nehézségnek érzem, hogy ha egy könyvre nem lehet ráírni egy bizonyos szerző nevét, akkor a figyelmet nehezebb iránta fölkelteni. De ez nem irodalmi, hanem kereskedelmi nehézség – véli Nyáry Krisztián, a Magvető kiadó ​vezetőjeként -, de ez esetben elsősorban egy napilap sorozatáról beszélünk. Mint mondta, egy-egy tematikus antológia esetében – amelyben lazábban kapcsolódnak egymáshoz a különböző írások – az a kiadói tapasztalatuk, hogy ha már az olvasó kézbe veszi, akkor „szokta szeretni". - Természetesen a Népszabadság törzsolvasói eleve bizalommal fordulnak a lap által felkért írók műveihez, remek ötletnek tartom, hogy egy sorozaton keresztül épüljön be a kortárs irodalom az olvasók hétköznapjaiba.

Mészáros Sándor azzal kapcsolatban, hogy tapasztalatai szerint a magyar olvasók igénylik-e a magyar jelenről, a „rögvalóságról" szóló szépirodalmat, a Kalligram Kiadó vezetője megjegyezte: a szövegirodalmat szokás azzal a félreértéssel bírálni, hogy csak saját magával, vagyis az irodalommal foglalkozik, nem pedig az úgynevezett valósággal. Holott a szövegirodalom voltaképpen éppen úgy a „rögvalóságunk" része, mint egy hiperrealista munka az alföldi parasztságról. Mint mondta, az író mindig a saját jelenkoráról ír, még akkor is, ha a témáját történelmi távlatba helyezi, így hát a mindenkori olvasó a saját korát is „beleolvassa" a művekbe. Ettől függetlenül Mészáros elismeri: nagyon fontos, hogy az úgynevezett „magas irodalom" és az olvasók széles rétegei között csökkenjen a vélt vagy valós távolság, s erre a célra egy napilapban közölt, szépirodalmi igényű tárcasorozat kiválóan alkalmas.

Arra a kérdésre, hogy izgatja-e, mit gondolnak a kortárs magyar írók a jelenlegi magyar valóságról, Nyáry Krisztián azt válaszolta: Magyarországon fokozott elvárást tapasztal az írókkal szemben arra nézvést, hogy közéleti kérdésekben szólaljanak meg, ezért ő maga azt sem szereti, ha ez kötelező feladatként jelenik meg, de a másik végletet sem, amikor az íróknak azt a szerepet szánják, hogy foglalkozzanak csak a remekműveikkel, s ne nagyon ártsák bele magukat a napi történésekbe. Ebben a kérdésben szerinte az adott írónak kell döntenie a saját intenciói szerint, márpedig ha írók úgy döntenek, hogy fölsorakoznak egy olyan Gulliver-történet mögé, amely a magyar jelenről szól, akkor ebből csak izgalmas dolog sülhet ki. Hozzátette: a közélet iránt aktívan érdeklődő olvasóként nagyon kíváncsi rá, hogy mit gondolnak az írók a magyar valóságról, irodalmárként pedig az izgatja, hogy miképpen fognak együttműködni egymással.

Nyáry Krisztián szerint a közös mű önfegyelmet és alkalmazkodási képességet igényel. Mint mondta, egy író sem boríthatja föl a kibontakozó történetet, senkinek sem szabad lehetetlen feladat elé állítania a társszerzőket a történet kanyarításában, így hát „nem volna úri gesztus" a sorozat közepén kivégezni a főszereplőt, s rábízni a következő íróra, hogy támassza föl. Nyáry Krisztián szerint óhatatlanul eklektikus lesz a sorozat, de ennek éppen az az oka, hogy jó írók írják, akik különbözőképpen látják a világot, s ez olyan irodalmi többletet eredményezhet, amit a Népszabadság olvasói megszeretnek és figyelemmel követnek majd.

​A sorozat április 4-én hétfőn indul, Péterfy Gergely jelentésével. Csak a lap nyomtatott változatában olvasható majd.​

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető