Esterházy Péter temetése Várszegi Asztrik celebrálta a gyászmisét, barátként, az író tisztelőjeként és művészetének csodálójaként búcsúzott tőle. Budapesttől távol is a tisztelők nagy tömege jelent meg: tudták, hogy az ország nevében búcsúznak nagy művészünktől.
Esterházy Pétert a gannai A Szent Kereszt Felmagasztalása templom bazilikára emlékeztető hatalmas terében búcsúztatták. A templom kriptája az Esterházy család grófi ágának temetkezési helye, a mauzóleum történelmi hősei között méltó helyre helyezték el hamvait.
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Az ÉS-ben közölt emlékezésében mesélte Dés László, hogy már csak otthon olvasta el, mit írt neki dedikációként utolsó kötetébe, a Hasnyálmirigynaplóban Esterházy Péter: „Szaxofonozz, majd". Azt hiszem, akik ott álltunk a templomban és előtte-körülötte a csodaszép parkban, ahová gondosan kihangosították, ami benn történt, mind a barát és művésztárs szaxofonjának hangját vártuk. Ahogy aztán a szertartás kezdetét jelezve megszólalt a legnagyobb magyart sirató dallam, talán nem kevesen gondoltak arra a kétperces csendre, amit annak idején Ottlik Géza kért beszéd helyett a saját temetésére 1990-ben.