galéria megtekintése

Újjáteremtett szavak a teremtés gazdagságáról – utolsó útjára kísérték Magyarország legnagyobb fiát

3 komment


Kelen Károly

Esterházy Péter temetése Várszegi Asztrik celebrálta a gyászmisét, barátként, az író tisztelőjeként és művészetének csodálójaként búcsúzott tőle. Budapesttől távol is a tisztelők nagy tömege jelent meg: tudták, hogy az ország nevében búcsúznak nagy művészünktől.

Esterházy Pétert a gannai A Szent Kereszt Felmagasztalása templom bazilikára emlékeztető hatalmas terében búcsúztatták. A templom kriptája az Esterházy család grófi ágának temetkezési helye, a mauzóleum történelmi hősei között méltó helyre helyezték el hamvait.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Az ÉS-ben közölt emlékezésében mesélte Dés László, hogy már csak otthon olvasta el, mit írt neki dedikációként utolsó kötetébe, a Hasnyálmirigynaplóban Esterházy Péter: „Szaxofonozz, majd". Azt hiszem, akik ott álltunk a templomban és előtte-körülötte a csodaszép parkban, ahová gondosan kihangosították, ami benn történt, mind a barát és művésztárs szaxofonjának hangját vártuk. Ahogy aztán a szertartás kezdetét jelezve megszólalt a legnagyobb magyart sirató dallam, talán nem kevesen gondoltak arra a kétperces csendre, amit annak idején Ottlik Géza kért beszéd helyett a saját temetésére 1990-ben.

 

Ezúttal azonban nem maradt el a beszéd. A szaxofont követő gregorián dallamok után a misét celebráló Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, bevallottan Esterházy Péter „személyének és művészetének csodálójaként" az író műveiből vett idézetekkel illusztrálta mondanivalóját.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Azt gondolhatták a szertartás résztvevői, nehéz a nagy író szövegeivel egyenrangú beszédet tartani, de az apát pontosan tudta, mire vállalkozott. Nem mondta így ki, de érzékeltette, hogy az ország legnagyobb fiát vesztette el. „Búcsúzik egy nemzet, egy nép a sorsával azonosuló írójától és gondolkodójától" – nehéz ennél pontosabban fogalmazni. –... Esterházy Péter újjáteremtett szavakkal tudta elmondani a teremtés kimeríthetetlen gazdagságát, tragédiáját, gyönyörűségét és ellentmondásait..."

Fotó: Molnár Rita

A templombelsőből, ahol a fal mellé húzódtam, nem látszott, de a kertben állók mesélték, hogy a szertartás elejétől a templom kupoláján lévő kereszten állt egy fehér gólya, majd mintha a főapát egy gondolatát szerette volna hangsúlyosabbá tenni, méltóságteljesen tovaszállt.

FotóVeres Viktor / Népszabadság

„A magyar fiatalság úgy gyászolja Esterházy Pétert, hogy felolvas műveiből. (...) Esterházy Péter az ifjú lelkekben is tovább él" – fejezte ki reményét Várszegi Asztrik, majd személyes élményét elevenítette föl. Egy képet arról, Esterházy hogyan nézte 2015 húsvétján Lili unokáját, akit akkor keresztelt meg a főapát: „Arcán és tekintetén ott volt a teljes élete, tevékenysége, szenvedése és sugárzó szeretete."

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Az utolsó 150 év magyar történelmében voltak nagy temetések. Jókait, Munkácsyt, Kossuthot hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, Rajk László 1956-os búcsúztatása is történelmi jelentőségűnek bizonyult, a rendszerváltást bizonyossá tevő Nagy Imre-újratemetés is ebbe a sorba illeszkedik.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

A család bensőséges gyászszertartást képzelt el, kérte is, hogy a családtagok ne szerepeljenek a képeken – az író három testvére végül mégis egymás mellé állt egy kép erejéig –, de Budapesttől távol is a tisztelők nagy tömege jelent meg: tudták, hogy az ország nevében búcsúznak nagy művészünktől.

A gyászszertartásról készített képgalériánkat ide kattintva nézhetik meg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.