Túl szép, hogy igaz legyen

Egy dolgot nem tudtam, egészen tegnapig: a Szerenád lefokozásában főszerep jutott Somfai Lászlónak. A Kottakép és műalkotás című kötet második tanulmányából derül ki, hogy már a diplomadolgozata függelékében megpendítette, hogy a teljes opus 3 sorozat szerzősége kétes. Még egyszer mondom: olyan műről van szó, amit a klasszikus zene egyik önálló csodájának tartott a világ, amelynek a kétességébe a kor legnagyobb német zenetudósa, Karl Geiringer belegondolni sem mert, amely szerepel Haydn műjegyzékében, amelynek a vonósnégyesek gyűjteményébe felvett kottáját Haydn levélben köszönte meg.

Voltak persze meggyőző ellenérvek is, de ezek között is akadt furcsa: túl tiszta, túl szép a zenei szövet, hiányoznak belőle olyan hibák vagy vitatható megoldások, amelyeket Haydn abban az időben, amikor még nem volt egyértelmű, hogy a vonósnégyesben a cselló lesz a legmélyebb hangszer, gyakran elkövetett. És ott volt az intuíció: ez nem Haydn. Nem elég merész. Nem elég mély. Túl elegáns. Csakhogy mindez az érvelés és ellenérvelés egy olyan tétel körül zajlott, amit mégis a Haydn-zene egyik ékkövének tartott a világ. Nem volt sokkal könnyebb a helyzet, mintha valaki arról győzködte volna a szakmát, hogy szép ez a Für Elise, de valószínűleg mégsem Beethoventől származik.

Ma már tudjuk, hogy Somfai Lászlónak volt igaza. Onnét tudjuk, mert a függelékből készített német nyelvű tanulmány betette a bogarat a két közismert zenetudós, Alan Tyson és H. C. Robbins Landon (az utóbbi egyébként Geiringer-tanítvány) fülébe, akik a tűz közelében kicsit könnyebben utána tudtak járni a kérdésnek. Megtalálták az eredeti kiadás nyomólemezeit, látták, hogy azokon még nem a Hayden (Haydn) név szerepel, hanem signor Hofstetteré. Nemzetközi feltűnést keltő tanulmányt publikáltak a kérdésről, a Haydn Szerenád szerzője Roman Hofs­tetter lett, és feltehetőleg ma már nem ezt a dallamot szolmizálják a gyerekek az énekórán.
Azért mesélem csak el mindezt, mert nem vagyok benne biztos, hogy mindenki tudja: a zenetudomány időnként hihetetlenül izgalmas történeteket produkál. És mert nem vagyok benne biztos, mindenki tudja, milyen különleges és nagy tudású emberrel élünk egy városban, egy országban, egy világban.

Somfai László: Kottakép és műalkotás. Rózsavölgyi Kiadó, 2015