galéria megtekintése

Történelmi leárazás

3 komment


Bárkay Tamás

Százhúsz éves lett a Nagykörút, Budapest egykori fő ütőere. Szebben is megöregedhetett volna: legtöbb pontján hiába keressük már a hajdani nagyvilági hangulatot. Igazából csak az Erzsébet körúton támadt az az érzésünk, hogy van valami remény. Ha a kocsmanegyed annak számít.

A Boráros tér felől ereszkedtem rá a Nagykörútra, amely elsőként egy művészien összefújt telefonfülkével hívta fel magára figyelmemet, majd Isskay borárus korrózióvédett fémből és polimerekből komponált világító kültéri cseresznyefa-csemetéjével, amely nem igényel ápolást. Megkönnyebbült lélekkel nyugtáztam, hogy a Ferenc körút 19. Mester utcai homlokzatáról legutóbbi látogatásom óta sem gyűjtötték be Latinovits Zoltán színesfém emléktábláját, és hogy a sarki közért legalább közért maradt, és nem lett belőle mondjuk fáradtolaj-felújító stúdió vagy cipőkölcsönző. De persze most sem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy egykor mennyivel feljebb is volt itt: e helyt működött a nevezetes Petrovits-féle Széchényi kávéház.

A plázáktól sújtott helyi kiskereskedelem aktuális kondícióit elsőként leginkább a 13-as számú ház OSB-lapokkal és söröskupakokkal bélelt kirakatszekrényei szemléltetik, továbbá a közeli diszkont- üzlet, amelynek januári attrakciója a Gold nevű szaloncukor 20 százalékos történelmi leárazása volt. A vendéglátás állapotát például a Western étterem csikkekkel feltöltött virágtartója reprezentálja, valamint üvegzete, amely mögött egy lapos tévé fekete hátulja tekinthető meg. Ugyane nézőpontból jellegzetesnek gondoljuk az Omega textilüzlet betűzetét is, amely pont úgy néz ki, mintha rendszeresen égő benzinnel kezelnék, de persze nem. Direkt egy rejtély.

Az Üllői út sarkán, a Lottóház előtti szomorú teresedés viszont már nem az. Sose értettem, hogy kerül egy ekkora lyuk a körútra, de egy régi fotó végre fényt gyújtott dióbélnyi agyamban, ti. ezen a sarkon egykor pazar kupolájú, négyemeletes bérpalota állt, az hiányzik innen nagyon: 1956-ban olyan randán szétlőtték, hogy le kellett bontani. De minden rosszban van valami jó, ugyanis az ekképp kitágult térről páratlan perspektíva nyílik az Iparművészeti Múzeumot állva tartó fagerendázatra, amelyet kiváló hangulatú molinókkal díszített az intézmény szép megoldásokra fogékony menedzsmentje.

 

A túlparton, a Körlet lokálnak és egy diagnosztikai labornak tágas otthont biztosító Kilián laktanya viszont nem sárgállott ily büszkén sose tán. Ez a körút legeslegelső épülete (1845), ami sok szempontból érdekes tény, például abból is, hogy a legeslegújabb körúti házak is itt vannak a tőszomszédságban – ezek a Corvin mozit övező, 1927 és 1928 között épült palazzók. A jelenséget az magyarázza, hogy a körutat nem egy svunggal hozták létre, hanem több pontról indulva, több etapban. 1872 és 1883 között 23 épületet húztak fel, köztük a Nyugati pályaudvart és a megboldogult Nemzeti (akkor még Nép-) Színházat, 1884 és 1890 között 106-ot, ekkor alakult ki a Váci út és a Király utca közti rész, és több palota épült az Erzsébet és a József körúton is. Az utolsó, 1896-ig tartó időszakban 85 házat adtak át az építtetők, elsősorban a Király utca és az Üllői út között, a Lipót körúton és a Ferenc körút még beépítetlen oldalán. Ekkor épült meg a Vígszínház, a Royal Szálló és a New York-palota.

A József körút kedves meglepetéssel fogadott: 83. számú házában, ahol mások mellett Molnár Ferenc is eltöltötte léha ifjúkorát, nemrég fényes szobakerékpár-szaküzlet nyílt, amit hatalmas hiánypótlásként értékelek itt, a kismillió használtruha-bolt, egyeurós-üzlet és zálogfiók között. Megnyugodva tapasztaltam ugyanakkor, hogy élnek még a jó öreg tradíciók is, tehát változatlanul a Pál utca sarka a város legkedveltebb nyílt színi vizeldéje, valamint, hogy maradt a hasznos szabály: következetesen nem mossák le az áramszekrényeket, ami nemcsak érintésvédelmi szempontból hasznos protokoll, de a megoldásnak köszönhetően a felületek összerondítását is megelőzhetik, hiszen nincs az a spray vagy falragasz, amely a kétcentis retken meg tudna állni. Azokat az áramszekrényeket, amelyeket mégis összefújtak, az aktus előtt maguk a fújkálók portalanították és zsírtalanították nemtelen céljuk érdeké­ben. Lelkesen üdvözöltem mindemellett, hogy a civilizált világnak ebbe a sarkába is eljutottak a megvakuzott  élelmiszer-féleségekről készített fotónagyításokból kialakított kirakati matricák, mert úgy tartom, hogy egyre fontosabb szerepet visznek a szemléltető oktatásban. A gyerekek ezek által pontos képet alkothatnak arról, hogy néz ki vajon például egy kakaós csiga vagy egy fonott kalács.

Eszpresszótól gyorsétteremig: fél évszázados időutazás a Blaha Lujza tér és a Népszínház utca sarkán
Eszpresszótól gyorsétteremig: fél évszázados időutazás a Blaha Lujza tér és a Népszínház utca sarkán
Népszabadság-grafika

A felújított Rákóczi teret valaki nemrég a környék üde színfoltjának nevezte, de nem tudok vele egyetérteni, mert ezer tonna beton és műkő szerintem nemigen tud üde lenni, a szürke meg aligha színfolt, még akkor sem, ha mellé tesznek egy zöld rugós sárkányt meg egy piros csúszdát. A tér építményei nagyjából úgy viszonyulnak a közegükhöz, mint egy transzformátorállomás a körülötte elterülő pipacsmezőhöz, de az is igaz, hogy nincs még egy ennyire rendezett része a körútnak. És ennek lehet örülni, ezt azóta tudom, hogy egyszer jártam egy olyan belvárosban, amelyben egy benzinkútnak örvendeztek a bennszülöttek hasonló okból.

A 87. szám alatti bioboltnál begyűjtöttem a legszilárdabb bizonyítékot a tekintetben, hogy a jó öreg körúti retek a lehető legfüggőlegesebb síkon is kövérre tud hízni, ha hagyják. Az egykori Sajtóház helyére épült Europeum plázánál, illetve Marriott Szállónál igazolást nyert, hogy a kockakő burkolat mégsem valamely távoli, boldog világok kizárólagos sajátja, tehát a közműépítések nyomán kialakult, rianásokkal és kráterekkel tagolt, patchworkszerű foltokból összeálló aszfaltjárda mégsem örökre elrendelt büntetés, mint például a hajdani Nemzeti Színház (1908–1964) helyén megformázott, szemétlerakóként hasznosuló virágágyások, avagy az integető asztali műanyag macskákkal és csuklyás mobiltelefon-árusokkal berendezett Blaha Lujza téri aluljáró, a lélek e különösen kegyetlen próbája. Odafönn, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület, tehát az EMKE egykor híres-nevezetes telephelyén most éppen két bankfiók állomásozik, bár az még a múlt héten volt.

A Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Ady Endre, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Szinyei Merse Pál és Rogán Antal által is szívesen és gyakran látogatott lokált, a világ legszebb kávéházát is bennfoglaló, Hauszmann-féle New York-palota jelen állapotában minden perspektívából fatális félreértésnek tűnik, avagy kellemesen szürreális víziónak, amely sajnos hamar elmúlik. Tulajdonképpen már a Dohány utca túloldalán, ahol egyebek mellett a szubkontinens legkoszosabb tetejű teraszát (Baráti kávézó) és egyik legbizarrabb italkimérését (Ördög Gödör) figyelheti meg az utazó, utóbbi a körút föld alatti közvécéinek volt egyike. Idevág, hogy valamivel arrébb, az Oktogonon túl legutóbb egy oktatási stúdió hasznosította a süllyesztett illemhelyet, de nem sikerült eligazodnia a helyi kereslet-kínálat bonyolult viszonyai közepette, így a lépcsőzet most a környék legnagyobb kapacitású szeméttelepeként szolgálja a közt. A ganédepóval átellenben egy címfestő küszködik a mélyben a dekonjunktúrával, a Szent István körút végén pedig egy antikvitáskereskedő, nagyon finom az is, a tapétavágóval kialakított feliratai különösen méltók a szakmához.

Az Erzsébet körút éppen profilt vált, a tájat lassan teljesen elfoglalja a mögöttes bulinegyed, a teljesen értelmetlen üzlethelyiségek jó része kocsmává transzformálódott. A legújabb meglepetés a Humbák Művek egység, a netes mém, Tibi atya hivatalos kocsmája, amely január 15-én nyitotta ki termeit.

A teljes körúton talán az Oktogon tanúsítja a legfájóbban, hogy kellő elszántsággal az ország legnagyvárosiasabb közegét is könnyedén át lehet alakítani járási központtá, tessenek csak megnézni a százéves fényképeket. A teret és legszűkebb vidékét hajdan remek kávéházak (Abbázia, Savoy, Menton, Sztanoj) uralták, ma négy bank, három gyorsétkezde és úgy másfél tucat szórólap-közvetítő. Sarkán a már említett szemétlerakó várja a hungarikummá nyilvánítását, mellette a Kárpát-medence legnagyobb felületű és legmélyebb pocsolyájának vize ringatja a célt tévesztett lakossági hulladékot, setéten.

A Teréz körút leginkább arról ismerszik meg, hogy itt figyelhetők meg a legnagyobb sűrűségben azok a kis kerek, fehér festékfoltok, amelyekről senki sem tudja, hogyan keletkeztek, pedig ugyanolyan törzsökös jellegzetességei a városnak, mint az eklektika vagy a sárga villamos, amelyekről pedig nagyjából igen. A felújított Nyugati téri placcról nagyjából azt gondolom, mint a Rákóczi térről: szép nagy rend lett itt is, kár, hogy a terület ettől sem lett sokkal barátságosabb, mint egy boncterem, igaz, hogy amíg a Skála épülete adja a hátteret, nagy csodát ne várjon senki. A túloldal viszont egyenesen kegyetlen a pályaudvar lassacskán ugyancsak műemlékkorúvá váló dúcolatával.

A legfiatalabb szakaszt, a Szent István körutat most leginkább a Nagy Ignác utca sarkán a papírbolt kibelezése teszi boldogtalanná (az üzlet a West Endbe költözik, naná), valamint az egykori Berlin étterem épületének (Szent István körút 13.) citromsárga lábazatfestése, amelynek megtörténte után nincs többé kétség: Budapesten tényleg és végleg betiltották a városképvédelmi tevékenységet, a szakma képviselőit kivégezték és jeltelen sírokba temették. Ugyanezt a benyomást erősíti a körút legvégén, a Faludy György házában berendezett I Love Textile üzlet táblája, amelynek egy pontján ezt olvastuk: a stílus örök. Azért talán ez speciel­ nem.

Az öreg házak dicséretére alakult lokálpatrióta mozgalom, a Budapest 100 áprilisban külön is megünnepli a Nagykörutat, annyira, hogy az itt álló házak koruktól függetlenül csatlakozhatnak a fiesztához. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) az Adjuk Össze! oldalon elindította a program közösségi finanszírozási kampányát, amelyen keresztül bárki segítheti a rendezvény megvalósítását – mint látjuk, máris sokan támogatják.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.