Amikor Shermin Langhoff 2013-ban beült az igazgatói székbe, profilváltást ígért: színpadot, amelyen a berlini valóság jelenetei játszódnak.
– Az osszik és a wesszik mellett időközben megjelent egy harmadik szelet: a „neuik” (újak), akik naponta, sőt óránként egyre többen érkeznek ide. Berlin a bevándorlók városa lett. Ez a helyzet művészeti szempontból is nagyon izgalmas feladatok elé állít minket – nyilatkozta a Zitty magazinnak.
|
| Különleges számtan: 4 országból érkező 6 művész 4 nyelven játssza el, hogy 4 országból migrálók 1 csoportban tanulnak németül |
A körülbelül 60 éve „az orosz és szovjet művészet ápolásáért” alapított színház rendezői jegyzékében sokáig csak elvétve akadtak a németnél egzotikusabban csengő nevek. Ám amikor Armin Petras, az intézmény előző igazgatója Stuttgartba igazolt, egész társulata vele ment.
Langhoffon és helyettesén, Jens Hilljén volt a sor, hogy szinte teljesen újjáépítsék a Gorkij csapatát. Az etnikai hovatartozás nem volt szempont: nem színes művészeket kerestek, hanem jókat.
A színészek kiválasztását a rendezőikre hagyták. Yael Ronen szombat este bemutatott, az előadás közben is a német, arab, héber és angol nyelvet váltogatva játszott The Situation című darabjában például Palesztinából, Szíriából, Izraelből és Kazahsztánból bevándorolt művészek játsszák el, hogy mi történik akkor, ha egy palesztin, szír, izraeli és kazah Berlinben egy csoportban tanul németül.
Vállukon a közel-keleti konfliktus árnya, mellettük pedig a jóindulatú, együtt érző, joviálisan mosolygó, klisékkel kirakott szemüveget viselő nyelvtanár, Stefan, aki csak segíteni szeretne. Erősködik: – Miért akarsz visszamenni? Nem érted, hogy jobb itt neked? Integrálni akarlak.
Tapasztalt alapító
Shermin Langhoff 1969-ben született Törökország északnyugati részén, Bursában. Egy ideig a nagyszüleinél élt, kilencévesen költözött Németországba édesanyjához, aki vendégmunkásként dolgozott Nürnbergben. Kiadói és filmes pályafutása után a színház felé fordult: 2004-től 2008-ig az aktuális társadalmi kérdéseket feldolgozó Theater Hebbel am Ufer kurátora volt. Megalapította az Autodidakták Akadémiáját, ahol második generációs bevándorló török tehetségeket karolt fel. 2008-ban migránsszínházat hozott létre Kreuzbergben, onnan került öt évvel később a Makszim Gorkij Színház élére. Társadalmi tevékenységéért 2012-ben a berlini szenátus Moses Mendelssohn-díjjal tüntette ki.
